Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

III. kötet: A 2001. évi árvíz - Bakonyi Péter-Józsa János: A kitört víz levezetésének modellezése

12. ábra. Az öblözet modellezett elöntése a töltésszakadást követő 36. órában, axonometrikus ábrázolásban. 344 Dr. Bakonyi Péter-Dr. Józsa János 5. Értékelés A beregi Tiszahát elöntésének numerikus vizsgálata megmutatta, hogy a folyamat kétdimenziós hidrodinamikai modellezése szükséges, és a megvalósítás szempontjából napjainkban egyben már lehetséges eszköze az ártéri folyamatok tér- és időbeni leírásának. A modellközelítés pontosságát, ezáltal az eredmények megbízhatóságát nagyban befolyásolja a szakadási, a terep- és a fedettségi viszonyok kellő ismerete, továbbá a szakadási szelvénye(ke)n kifolyó vízhozam időbeli alakulásnak jó becslése. Abban az esetben, ha a kifolyás az öblözet feltöltődése során alulról befolyásolt lesz, szükségessé válik a folyó és az ártér szakadási szelvényen keresztüli, hidraulikailag összekapcsolt modellezése. Ezt a vizsgált esetben a kiömlés és az öblözet viszonyai nem tették szükségessé. A beregi Tiszahát jó mintapéldája az alföldi jellegű, de a vízáramlás szempontjából mégiscsak karakterisztikus terepesésű ártéri öblözeteknek. A bekövetkezett elöntés numerikus modellezésének tapasztalatai jól hasznosíthatók további öblözetek vizsgálatában is, nemcsak a meglévő viszonyok közötti elöntések, hanem az egyes lokalizációs és víz-visszavezetési változatok értékelésében, tervezésében is. A modell tehát célszerű eszköz lehet nagyszámú hazai öblözetünk jelenleg meglévő, éppen többek között az elöntés becslésében nagyrészt elavult lokalizációs terveinek felülvizsgálatában és korszerűsítésében (Szlávik et al. 2003). Ehhez azonban mindenek előtt a vizsgálandó öblözetek domborzati és fedettségi viszonyairól kell friss, részletes felmérést készíteni.