Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

III. kötet: A 2001. évi árvíz - Horváth Emil: A tarpai töltésszakadások és következményei

106 Horváth Emil 3. kép. Gergelyiugornya főutcája 2001. március 9-én (Fotó: Horváth Emil, KDWÍZIG) a mentett oldali korona élben megszakadt, a repedés pillanatok alatt végig futott 10-20 m-t. Ezzel egy időben a rézsű alsó része, közel a terephez kihasasodott és 5-10(!) másodperc alatt híg masszaként leszakadt, lefolyt a terepre. A szakadás felső részén egy jellegzetes lépcső alakult ki, alul pedig a hígfolyós talaj. A visszamaradó szakadó felületek közel függőleges falúak voltak. A csúszási felület mindenhol kemény agyag volt. Ezeken a helyeken jelentős mélységben átáztatta a rézsűt a lepelszerűen lefolyó víz: a korona közelében az átázás elérte, illetve meghaladta az egy métert (Lazányi 2003). Ebben a helyzetben gondolni sem lehetett a sérült szakaszok azonnali bevédésére - ez a helyreállításkor öt napig tartott. Csakis egyszerű, megelőző intézkedések jöhettek számításba, amelyek a helyszíni erőkkel kivitelezhetőek voltak. A védekezők azonnal megkezdték a töltéslábhoz lecsúszott töltésanyagból a víz kivezetését, vele egyidejűleg a suvadások szelvényében minden erővel meg kellett akadályozni a víz átbukását, átfolyását a nyúlgáton. A koronáról a vizet sebtében ásott árkokkal irányították el a sérült gátszakasz környezetéből. Az eredmény biztató volt: rövid időn belül szikkadás jelei voltak tapasztalhatók a függőleges felületeken és a mentett oldali lesuvadt anyagban. Ezzel a beavatkozással talán el lehetett volna kerülni a gátszakadást, azonban a folyó még mindig áradt, s ezzel az ütemmel már nem lehetett lépést tartani. Tudni kell, hogy az egész nyúlgátrendszer állékonysága határhelyzetben volt. Valóságos versenyfutás alakult ki az emelkedő vízzel az átbukások megszüntetésére, a suvadások bevédésénél. Ebben a helyzetben a szállítás volt a szűk keresztmetszet. Többek között ezért sem lehetett gondolni a