Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

III. kötet: A 2001. évi árvíz - Reich Gyula-Nádor István: Lokalizációs munkák és tapasztalatok a Beregben

100 Reich Gyula-Nádor István letően nehezen indult el, tükröződött rajta a lokalizációs terv elavultsága is. Szükséges olyan adatcsere kialakítása, amely alapján az egyes vízügyi szervek a másik fél területének adottságait is tudják mérlegelni a beavatkozásaik során. Fel kell újítani az öblözet vízlevetésében kulcsszerepet játszó létesítmények (Csaronda, CsarondaTisza, Eszenyi zsilip, Csaronda-Latorca, a Csaronda-Latorca torkolati műtárgya, Szalókai szivattyútelep, MK3 csatorna stb.) adatait és a rájuk vonatkozó üzemeltetési ismereteket. Az ukrán-magyar közös üzemelési szabályzat terjedjen ki a rendkívüli események kezelésére is. Az üzemelési szabályzat ne csak a határszelvényre adja meg a műszaki paramétereket, hanem az öblözetet teljes összefüggés-rendszerében tárgyalja. Alapvetően fontos egy korszerű (digitális) terep-felmérés, és az államhatártól független alaptérkép (terepmodell) előállítása. Részletes modell-vizsgálatokkal kell tisztázni a különböző eseményekhez és helyzetekhez tartozó beavatkozásoknak a másik fél területére való hatását. A vízügyi szolgálat és a települési védelemvezetés viszonyában meghatározó a polgármesterek felkészültsége. A helyi védekezési feladatok ellátásával kapcsolatos ismereteik változóak voltak. Végig kell gondolni a lokalizációra, a védekezés eszközeire, anyagaira, szervezetére stb. való jobb felkészítésük feladatait és lehetőségeit. Célszerűnek látnánk, hogy a lokalizációs feladatok műszaki irányítására még „békeidőben" jelöljenek ki vízügyi műszakiakat a településekhez. Szükséges, hogy ez a rendszer épüljön be a védelmi szervezetbe. Tapasztaltuk, a helyi lakosság - joggal elvárta, hogy a fővédvonalakon kitört víz elleni védekezésben, annak szakmai irányításában, az anyagok, eszközök, védekező létszám szervezésében a vízügyi szolgálat (az állam képviselője) meghatározó módon jelenjen meg. Megfontolandónak ítéljük, hogy ez jogszabályi szinten is rendezve legyen. A kitelepítés az öblözetből településenként változóan valósult meg. Tény, hogy ahol maradt hadra fogható ember, ott a lokalizáció eredményesebben folyt. Néhány alacsonyabban fekvő településrészen viszont sikeres védekezést lehetett volna folytatni, ha a munkaképes lakosságnak legalább egy része helyben marad és így van munkaerő a helyszínen az ideiglenes védművek építésére. (Altalános tapasztalat, hogy saját településének védelmi munkáiban a helyi lakosság igénybevétele sokkal eredményesebb, mint „idegen" munkaerő alkalmazása.) Célszerű lenne az ilyen irányú tapasztalatokat összesíteni és ennek alapján megfelelő kormányzati lépéseket tenni a kitelepítési jogszabályok korszerűsítésére és egyértelműbbé tételére (pl. csak a feltétlenül indokolt kitelepítés legyen kötelező, természetesen vállalható kockázat mellett). * Szakértői munkánkat 2001. március 14-én fejeztük be. A feladataink végrehajtásához az eszközöket és a szükséges (ill. meglevő) információkat, dokumentációkat a védelemvezetés általában a rendelkezésünkre bocsátotta, intézkedési lehetőségeinket a védelmi törzsön keresztül biztosította. Munkánk eredményességének ez volt a záloga, köszönettel tartozunk érte! Felelősségünk viszont nem volt tisztázva. Nyilvánvaló, hogy a tudomány fejlődése és a szakmai munkamegosztás miatti specializálódás révén a helyi védelemvezetés helyismeretére támaszkodva egyre gyakrabban lesz szükség külső szakértők bevonására. Indokolt, hogy a szakértők szerepe és felelőssége jelenjen meg a védekezés országos szervezetében és szabályaiban.