Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

III. kötet: A 2001. évi árvíz - Lazányi István: A töltésszakadások geotechnikai okai

A Felső-Tisza 2001. évi töltésszakadásainak geotechnikai vizsgálata 89 tására a szerkezetes töltésrészek részben vagy teljesen telítődtek. A bejutott vízmennyiséget a fellazult töltésrészek képesek voltak még kapilláris úton tárolni, anélkül hogy vízszivárgás indulhatott volna meg. - Kritikus helyzet akkor állt elő, amikor az árvízszint a koronaszintet meghaladva az időközben a töltés teljes hosszában elkészült homokzsák-nyúlgát felső szintjét is megközelítette, illetve - helyenként és időszakosan - néhány cmrel azt meg is haladta. Részben a homokzsákok között átszivárgó, részben az átfolyó víz a töltéskoronán összefüggő vízleplet hozva létre a már telített mentett oldali támasztó testben potenciál-szivárgási viszonyokat teremtett: a töltésben pórusvíznyomás alakult ki, valamely lehetséges csúszólap mentén fellépő víznyomás hatására pedig a támasztó test rézsűje sok helyen, gyors egymásutánban jellegzetes suvadás formájában tönkrement. - A suvadások bekövetkeztével ideiglenesen új egyensúlyi helyzet alakult ki: a lesuvadt tömeg mint részleges megtámasztó test működött, a mögöttes, közel függőleges szakadólap-szakasszal határolt csonka töltéstest pedig egy ideig még állékonynak bizonyult. -A védelmi osztagok a csúszást követően azonnal megkezdték a suvadások megfogását, az elmozdult tömeg legyezően szétterülő alsó élének homokzsákos megtámasztásával. Ez azonban csak részleges megoldásnak bizonyult, a töltéstest eredeti állékonyságának visszaállítására - már csak az idő rövidsége miatt is - nem volt esély. Egyébként olyan helyeken, ahol a töltés később nem szakadt át, a lesuvadt földtömeg nem sokat mozgott tovább, szinte a csúszás utáni állapotában konzerválódott és még az árvíz levonulta után is az „eredeti" geometriájában volt megfigyelhető. - A sorozatos és olykor a koronába is belemetsződő suvadásokkal leginkább meggyöngített szakaszokon - előbb az 54+650 tkm-nél, majd az 55+350 tkm környezetében, két egymástól 15 m-re lévő helyen - a csonka töltéstest tömbös elmozdulással tönkrement, átszakadt. Kiváltó okokként a szerkezetes töltéstestben kialakuló víznyomást, valamint a közel függőleges határolású földtest roskadását, leomlását lehet megjelölni. A töltés először 5-6 m szélességben szakadt át, majd a nyílás fokozatosan mélyült és bővült, végül 110 illetve 140 m-re. Elzárására esély sem volt. Az árvíz utáni állapotot vizsgálva kitűnt, hogy a töltés alapját rendkívül kemény, szívós kövér agyag réteg alkotja, melynek felszíne nagyon síkos, nyírással szembeni ellenállása csekély. - A töltés átszakadását alulról lehatárolta a kemény agyag réteg, melyen csak kisebb méretű kikotródások jelentkeztek és - egy viszonylag rövid szakasztól eltekintve - kopolya nem képződött. Figyelemre méltó az agyag felszínén egy „bukó" kialakulása. IRODALOM Bodnár G.: Felkészülés a 2001. évi felső-tiszai árvíz elleni védelemre, a védekezés feladatai és eseményei. Vízügyi Közlemények 1998-2001. évi árvízi külön füzetek. III. kötet. 2003. Váradi J.-Varga M.-Szlávik L.: Az árvízvédelem országos irányítása 2001 márciusában. Vízügyi Közlemények 1998-2001. évi árvízi külön füzetek. III. kötet. 2003.