Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)
III. kötet: A 2001. évi árvíz - Lazányi István: A töltésszakadások geotechnikai okai
A Felső-Tisza 2001. évi töltésszakadásainak geotechnikai vizsgálata 83 4. kép. Jellegzetes suvadás a Tisza jobb parti töltésénél Tarpa térségében (2001. március 6.) (Fotó: Magyari György, ABKSZ) zetes talajban az árvíz alatt beszivárgó, illetve átszivárgó víz következménye. Ebben a diagramban szakadozott vonallal érzékeltettük a viszonylag száraz időszakra jellemző valószínű víztartalmi görbét. Nyilvánvaló a száraz és nedves periódusok közötti különbség, világos bizonyítékaként annak, hogy ebben a szerkezetes zónában telítődés és a mentett oldal irányába létrejövő vízáramlás alakulhat ki. Mintegy 1,5 m-től 3,0 m mélységig (gyakorlatilag a töltés alapját képező kemény agyag felszínéig) a töltés anyaga csak részben telített. Az alsó kemény réteg ismét telített állapotú. A víztartalom mélységbeli változása (középső diagram) tükrözi az előzőkben a telítettségre vonatkozóan tett megállapításokat: a töltés felső 1,2-1,5 méterében a víztartalom 30% körüli, majd a részleges telítettségnek tulajdoníthatóan visszaesik kb. 25%-ra, végül a töltés alján épp úgy, mint az alsó agyagrétegben újból 30% körüli. A legalsó diagram a tömörség mélységbeli változását mutatja. Alapul tekintve a mai korszerű előírásokban megkövetelt T r j, = 85% tömörségi fokot, a diagramból az ehhez képest mutatkozó különbség olvasható ki. A töltésnek magának a tömörsége 80-82% körüli, kivéve egy zónát kb. az 1,2-1,8 m mélységek között, ahol a legtöbb fúrásban a tömörség feltűnően magasabb, 85% körüli vagy a fölötti. Az altalaj - viszonyításul erre a rétegre is alkalmazva a töltésre előírt tömörségi fokot - szembetűnően sokkal tömörebb: T r v = 88-90% körüli. A megállapítások természetesen az átlagokra vonatkoznak, az egyedi szelvényekben ehhez képest mutatkoznak eltérések, azonban a változások jellege azonos az előbbiekben bemutatottakkal.
