Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

III. kötet: A 2001. évi árvíz - Lazányi István: A töltésszakadások geotechnikai okai

A Felső-Tisza 2001. évi töltésszakadásainak geotechnikai vizsgálata 81 ként jelentkezett a Tisza-völgy agyagból épült töltéseinek a repedezettsége. Nedvesebb periódusokban a repedések zárulnak, de látensen visszamaradnak, a váltakozó zsugorodási/duzzadási ciklusok eredményeként pedig egy kedvezőtlen szerkezetes talaj alakul ki. Ezzel lehet összefüggésben az a megfigyelés, hogy sok fúrásban, a töltéstestben hézagos talajt találtak (pl. az 55 + 100, 55+250 és 55+300 tkm szelvényekben). A fúrásokban egységesen megjelenik a töltés alapját képező kemény kövér agyagtalaj, konzisztencia határai (w

L és I

P) magasabbak, mint a töltést alkotó talajoké. 2.2. A talajok fázisos állapota, víztartalma, tömörsége A töltésben bekövetkezett kedvezőtlen jelenségek vizsgálatához, azok okainak a felderítéséhez fontos volt annak megismerése, milyen állapotváltozások játszódhattak le a talajban a suvadást megelőzően és azt követően. Igaz, a feltárások néhány nappal az árvíz levonulása után készültek, mégis jól tükrözik azokat az állapotokat, melyek következtében a rézsűk suvadása és a töltésszakadás kialakultak. A talajfeltárások eredményeit ebből a szempontból elemezve különösen három dolgot vizsgáltunk, összehasonlítva a töltés fő tömegében, a mentett oldali koronáéi alatti, valamint a rézsű felező függőlegesében mért adatokat: - a fázisos állapot (a szilárd rész, víz és levegő relatív térfogatai, a telítettségi fok) változását; 3. kép. Átfolyás a nyúlgáton a Tisza jobb partján Tarpánál III. (2001. március 6.) (Fotó: Magyari György, ABKSZ)