Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

III. kötet: A 2001. évi árvíz - Lazányi István: A töltésszakadások geotechnikai okai

A FELSŐ-TISZA 2001. ÉVI TÖLTÉSSZAKADÁSAINAK GEOTECHNIKAI VIZSGÁLATA DR. LAZÁNYI ISTVÁN 1. A töltésszakadások bekövetkezése A Tisza felső szakaszán az árvízvédelmi töltés megrongálódása, a suvadások, majd a szakadások csak azon a mintegy 2700 m hosszú szakaszon következtek be, melynek a megerősítési-fejlesztési munkáival a 2000. év végéig még nem készülhettek el (Bodnár 2003, Váradi-Varga-Szlávik 2003). A további megerősített szakaszokon a töltés védőképességét veszélyeztető mértékű jelenségek nem fordultak elő. A suvadásos-szakadásos töltésszakasz egy jellegzetes keresztszelvényét az 1. ábra mutatja. A töltés geometriája - a ma elfogadott kritériumokkal összevetve - nem volt kielégítő: a korona szélesség mintegy 3-3,5 m, a mentett oldali rézsű hajlása kb. 1:1,5, a víz oldali rézsű hajlása kb. 1:2 - 1:2,5 volt. Átfolyás elleni védekezésül a koronán a teljes 2700 m hosszban homokzsákokból 40-50 cm magas nyúlgátat építettek ki. Az 1. ábra a jellegzetes árvízszinteket is feltünteti: a mértékadó árvízszint (MÁSZ) = 114,98 m B.f., az 1970-es árvíz szintje 114,34 m B.f., az 1998. évi árvízé 115,26 m B.f. Mindezeket meghaladóan a 2001. márciusi árvízszint 115,83 m B.f., vagyis 85 cm-rel magasabb a MÁSZ-nál, és 40-50 cm-rel van a kiépítetlen töltés koronaszintje fölött. Annak a ténynek, hogy a 2001. évi árvízszint jóval a koronaszint fölött alakult ki, az ad különös jelentőséget, hogy ez a töltéstestben olyan egyedi kedvezőtlen körülményeket, víznyomási és szivárgási jelenségeket teremtett, me1. ábra. A suvadásos-szakadásos töltésszakasz egy jellegzetes keresztszelvénye (Tisza jobb parti töltés a 07.08 árvízvédelmi szakasz 54+700 tkm szelvényében) Dr. Lazányi István ny. egyetemi docens. Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Geotechnika Tanszék.