Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

III. kötet: A 2001. évi árvíz - Bodnár Gáspár: A 2001. évi felső-tiszai árvíz elleni védelem

A 2001. évi felső-tiszai árvíz elleni védelem 73 lepnél (7. kép), az eszenyi zsilipnél, a Csaronda-Latorca összekötő csatorna torko­latánál a Tiszába való vezetés gyorsítása érdekében, valamint Nagybakos és Bagoly­szállás térségében az elöntött területek vizének a Felső-Szernye-csatornába juttatása céljából. Az ukrán fél részére rendelkezésre bocsátott létszám, anyagok és eszközök összesített adatait a III. táblázat foglalja össze. 7. A védművek helyreállítása A gátszakadások bekövetkezése után azonnal elkezdődött az elzárás lehetősé­geinek vizsgálata. A helyi adottságok miatt a helyszínt sem vízen, sem szárazföldön, sem a töltés­koronán munkagépekkel nem lehetett megközelíteni. A töltéscsonkok bevédését és az átfolyási szelvény csökkentését helikopterekkel szállított, kővel töltött konténe­rekkel március 8-án lehetett megkezdeni. A gátszakadásoknál nem alakult ki kopolya, ami későbbi munkálatokat kedve­zően befolyásolta, sőt a víz felőli oldalon a töltésláb fölött egy stabil bukóéiszerű földsáv maradt meg (8. kép). A töltésszakadások, suvadások, vízátfolyások helyén és azok környezetében, valamint a védekezéskor igénybevett szakaszokon olyan súlyosan megsérültek a töl­tések, hogy az Országos Műszaki Irányító Törzs vezetője elrendelte az azonnali helyreállításukat: - a Tisza jobb parton 8500 m hosszban (a 46 + 800-48 + 800, 47+ 500-56 + 250 tkm között); - a Túr bal parton pedig 1900 m hosszban (a 10+900-23 + 800 tkm között). 8. kép. Bakóéiszerű töltésmaradvány a tiszai szakadásnál

Next

/
Oldalképek
Tartalom