Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

III. kötet: A 2001. évi árvíz - Bodnár Gáspár: A 2001. évi felső-tiszai árvíz elleni védelem

56 Bodnár Gáspár 1. Felkészülés a védekezésre Az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) 2001. március 1-én kiadott előrejelzésére alapozva, amelyből valószínűsíthető volt, hogy a vízszintek a Felső-Tiszán elérhetik az I. fokú készültségi szintjét, a FETIVÍZIG védelmi szervezetébe beosztottaknak március 3-án otthoni készenlétet rendeltünk el. Tekintettel a rendelkezésre álló minimális, egy-másfél napos időelőnyre, március 4-én 10 órakor, a III. fokú árhullámra vonatkozó előrejelzések ismeretében, 170 cm-es tiszabecsi vízállásnál (még jóval a I. fokú készültségi szintnek megfelelő 300 cm-es vízállás alatt) elrendeltük az I. fokú árvízvédelmi készültséget a Tiszabecs-Vásárosnamény közötti védvonalakra, a 07.06., 07.05. és a 07.08. számú árvízvédelmi szakaszokra. A készültség elrendeléséről és a várható árvízvédelmi helyzetről haladéktalanul tájékoztattuk a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Védelmi Bizottság elnökét, a Katasztrófavédelmi Igazgatóság igazgatóját, egyéb érintett szerveket és a médiákat. A szakaszvédelem-vezetők és a beosztott műszakiak azonnal kivonultak a védvonalakra és megkezdték a felkészülést egy III. fokú készültségi szintet meghaladó árhullám kivédésére. A külföldi információk és adatok gyűjtése, értékelése közben folyamatos volt. Tiszabecsnél a III. fokú készültséget március 5-én 0 órakor rendeltük el. A szakaszvédelem-vezetők a Tiszabecsre és Vásárosnaményra előre jelzett vízszintek kivédéséhez szükséges feladatok elvégzéséhez megadták a szükséges létszám-, anyag- és eszközigényüket és meg is kezdték a tényleges védelmi beavatkozásokat. Az erre az árvízre való felkészülés tulajdonképpen már azzal megkezdődött, hogy az 1998. évi árvíz után a töltések fejlesztése a korábbi évekénél gyorsabb ütemben folytatódott. A 36 km összes hosszúságú előírt méretű kiépített töltésszakaszok a terhelést jól bírták, érdemi árvízi jelenséget nem mutattak, csak ott voltak problémák, ahol a gyeptakaró még nem erősödött meg és nagy volt a víz sodrása. A tivadari híd fölött, Kisar térségében azonban helyenként az árvíz szintje így is színeit a töltéskoronával. Kedvezőnek bizonyult, hogy az előző években a töltésfejlesztések a leggyengébbeknek minősített szakaszokon már elkészültek, mert ezeken a helyeken lett volna olyan fejlesztetlen szakasz is, ahol a korábbi töltéskorona fölött több mint 1 m-rel lett volna a tetőző víz szintje. 1999-ben magyar kormánysegélyből ukrán területen kiépültek az árvízi hírközlés és távjelzés alaplétesítményei, amelyek a korábbihoz képest gyorsabb, megbízhatóbb információáramlást tettek lehetővé (Illés 2002). A március 5-én 6 órakor kiadott előrejelzés már az addigi legnagyobb vízszintet megközelítő szintű árhullámot valószínűsített. A FETIVÍZIG védelemvezetése az Országos Műszaki irányító Törzstől (OMIT) műszakiakat, védelmi osztagokat, szakcsoportokat kért kirendelni, s megtörtént a gátfeltáró és lokalizációs szakcsoport mozgósítása is. A Megyei Védelmi Bizottság március 5-én 9 órakor tartotta első ülését, és március 5-én 16 órától elrendelte az ügyeleti szolgálatot, a fehérgyarmati és vásárosnaményi helyi védelmi bizottságok működésének megkezdését. A polgármestereket utasította a mozgósítási és kitelepítési tervek egyeztetésére, pontosítására, elrendelte a védekezéshez szükséges közerő biztosítását, a Polgári Védelem 9 árvízvédel-