Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

I. kötet: Az 1998. évi árvíz - Bodolainé Jakus Emma. Az 1998. évi őszi tiszai és más nagy árhullámok időjárási okairól

22 Bodolainé Jak

iis Emma zó időjárási tipusok, valamint az említett csapadékmennyiségek térbeli és időbeli eloszlása ún. terület — magasság — tartam (t—m—t) analízisének összefoglaló ismertetése. 1. Arhullámkeltö időjárási típusok A Duna és a Tisza vízgyűjtő területének árhullámait karakterisztikusan ismétlődő sajátosságokat mutató időjárási rendszerek, időjárási típusok alkotják. A Duna és a Tisza vízgyűjtőinek árhullámait hét időjárási típus okozza {Bodolainé Jakus 1983). A típusok jellemző sajátosságait a talaj menti nyomás, az 500 hPa-s geopotenciál (~ az 5000 m-es szint) és az 500/1000 hPa-s réteg (az alsó 5000 m-es réteg középhömérsékletét jellemzi) közepes mezőivel, illetve azoknak a normáltól vett eltérési mezőiveljellemezzük. Az utóbbiak még kifejezettebben mutatják a típusok légköri tulajdonságait. A típusok az alsó 5000 m-es réteg potenciálisan kihullható vízmennyiségének (w

;

)) közepes mezőiben is karakterisztikus légköri struktúrák jelenlétére utalnak. Ezeket a mezőket azonban a monográfia megírása idején — megfelelő adatbázis hiányában-nem volt lehetséges valamiféle normál vagy átlagos értékekkel egybevetni. Időközben Takács (1986) előállította a potenciálisan kihullható vízmennyiség 5 éves (1979-83) havi és évszakos átlagértékeit, valamint a szélső értékeket Európa területére. Ezzel lehetségessé vált a típusok közepes w

r mezőinek az öt éves átlagtól vett eltérésének (AWp) eloszlását előállítani. A típusok ismertetését, szemléltetés céljából, még kiegészítettük olyan évszakos vagy havi Аи>

р mezőkkel, amikor az adott típusok vagy a Duna vagy a Tisza vízgyűjtőterületén vagy mindkettőn, nagy gyakorisággal fordulnak elő. Az 1. ábrasorozat térképein az áramlási és hőmérsékleti mezőkből kiemelt egy-két séma is látható. Alkalmanként a meleg nedves szállítószalag (MNSZ) és a frontok feltételezett helyzetét is ábrázoltuk. A felhőzet és a csapadék ciklonon belüli eloszlását, alapvetően a magassági teknő, gerinc és talajközeli ciklon rendszeren belüli szállítószalagok-meleg—nedves, hideg, száraz - szabályozzák. Ezek közül legfontosabb a — közelítőleg 200-500 km széles, 5002000 km hosszú, 500-1000 m vastag — meleg-nedves szállítószalag, amely az alacsonyabb rétegek és az alacsonyabb szélességek meleg, nedves levegőjét szállítja a ciklon centrális részei — a magasabb rétegek és magasabb szélességek — felé áramolva. Az, hogy a szállított nedvesség mennyiségéből mennyi realizálódik csapadékként, az MNSZ-nek a frontokhoz viszonyított helyzetétől, az áramlási mező különböző léptékű vertikális feláramlásainak erősségétől függ. A típusok tehát a következők: West-típus (W) A west típusú időjárást W-N W.irányú, nagyon intenzív áramlás jellemzi. A cirkulációt lebonyolitó ciklonok a 60-as szélességi kör fölött haladnak. A folyamatok a normálnál magasabb hőmérsékleten játszódnak le, amelyek az 1. ábrasorozat l.a térképe szerint télen az 5 éves átlagnál nedvesebb, nyáron viszont szárazabb levegővel társulnak. Ez az eloszlás annak a következménye, hogy a nedvesség forrása e típusnál az Atlanti-óceán, ahonnan télen viszonylag melegebb, nedves, nyáron hűvösebb levegő transzportálódik a kontinens belseje felé. Ez a típus különösen a téli, koratavaszi árhul-