Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

I. kötet: Az 1998. évi árvíz - Nagy István: Árvízvédekezés a Közép-Tisza térségében az 1998. novemberi árhullám során

Árvízvédekezés a Közép-Tisza térségéhen az 1998. novemberi árhullám során 155 ki. A szűkös létszámhelyzet miatt jelentősen nőtt a szakasz-védelemvezetők önállósága. A védekezés irányítóinak a szakmai színvonal biztosítására rendszeres konzultációkat, továbbképzéseket tartottunk. Az önkormányzatok, a sajtó, a nyilvánosság szerepének felértékelődésével ez irányú kapcsolatainkat rendszeressé tettük, azokat élettel töltöttük meg. Hangsúlyt helyeztünk arra, hogy a védekezés minden résztvevője tisztában legyen a feladatával. Ez természetesen a közvetlen veszély hiánya esetén egyes esetekben nehézségekbe ütközött, azonban a kapcsolat léte szempontjából mégis fontos volt. A hírközlési lehetőségek átalakulásával a technika legújabb vívmányait is beépítettük a védelmi előkészületekbe. A hosszú, közel 20 éves aszályos periódus után az ezredfordulóhoz közeledve ilyen előzmények után ért minket a régen látott vízböség. Árvizek és belvizek követték egymást, újabb és újabb maximumok dőltek meg, újra és újra át kellett írni az évkönyveket. Az emberek egy idő után kifogytak a jelzőkből is: előbb az évszázad, majd az évezred árvize is eljött. A vizek támadása 1998 októberében kezdődött. 3. Az árvíz levonulása A Tisza felső vízgyűjtőjén 1998. október 28-29. között jelentős mennyiségű (helyenként 70 mm-t meghaladó) csapadék hullott, ami Vásárosnaménynál november elsején este 820 cm-es vízállással tetőző árhullámot idézett elő. Az árhullámból a Tisza középső szakaszán várható tetözés eleinte alig haladta meg készültségi szintet. A következő két nap a hegyekben ismét jelentős mennyiségű csapadék hullott, ami területi átlagban elérte a 40 mm-t. Emiatt újabb, a korábbinál nagyobb árhullám indult el, ami rendkívül gyors vízszintemelkedést eredményezett a Tisza felső szakaszán. A folyó november 7-én 946 cm-rel tetőzött Vásárosnaménynál, ott és a felsőbb szelvényekben minden addigit meghaladó vízállással. Kárpátalján több település is víz alá került, amit Magyarországon csak megfeszített munkával lehetett megakadályozni. A szolnoki vízügyi igazgatóság részéről 60 szakember vett részt a Felső-Tisza menti védekezésben. Az árhullámok egymásra futása következtében a közép-tiszai tetőzés-elörejelzést is módosítani kellett. A tetözést Szolnoknál ekkor már november közepén, alig valamivel a korábbi maximum alatt vártuk (/. ábra). A III. fokú árvízvédelmi készültség végül majdnem két hétig, november 25-ig volt érvényben. A védekezők létszáma november 17—25. között meghaladta az 1000 főt. A tiszai védekezés alkalmat adott a vízügyi igazgatóságok - amúgy több évtizedes múltú, de ritkán szükséges — árvízi együttműködésének fejlesztésére. Akkor még nem sejtettük, hogy erre a gyakorlásra milyen nagy szükség lesz később. Szolnokra Gyuláról, Győrből és Pécsről érkeztek vízügyes szakemberek. A segítőinket elsősorban az állandó ott tartózkodást igénylő helyeken osztottuk be, például a magaspartokon segítettek az önkormányzatoknak a védekezés szakmai irányításában, illetve az árvíz értékeléséhez fontos vízhozam-méréseket végeztek. A védelmi előkészületek: a kimálházás, a szükséges védekezési anyagok biztosítása folyamatosan zajlott. A homokzsákok feltöltéséhez és kiszállításához egy központi és több kisebb depóval szintén felkészült a védelemvezetés. A hírközlő rendszer vé-