Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

I. kötet: Az 1998. évi árvíz - Nagy István: Árvízvédekezés a Közép-Tisza térségében az 1998. novemberi árhullám során

152 Nagy István keletkező meghibásodások elhárítására, valamint a magasparti szakaszok kiépítetlensége miatt jelentős ideiglenes védmü megépítésére, 2000-6000 fő munkáját kell irányítani. A védekezés szervezésénél fontos szempont, hogy árvédelmi töltéseinkből egyidejűleg mintegy 550 km-en van ilyenkor fokozat, és ebből legalább 410 km-en harmadfokú vagy rendkívüli készültség van. Bonyolítja a védelmi munkák szervezését, hogy töltéseink elenyésző részén van szilárd burkolat, így csapadékos időjárás esetén a létszám mozgatásának, anyag beszállításának, védelmi munkák végzésének különösen nehezek a körülményei. Az elmondottak figyelembevételével tiszai árvizek esetén egy eredményes védekezés legfontosabb feltételeit az alábbiakban fogalmaztuk meg: 1. A lehető legkorábbi és lehető legpontosabb előrejelzések készítése. 2. Az elörejelzett vízállások figyelembevételével a szükséges magassági és keresztmetszeti erősítések időbeni elvégzése. 3. Jól szervezett figyelő szolgálattal a töltéstestben előforduló jelenségek időbeli észlelése és értékelése. 4. Megfelelő kapacitások rendelkezésre állása (tartalék biztosítása) az azonnal szükséges beavatkozások végrehajtásához. Megfelelő előrejelzés esetén elegendő idő van a magassági és előre tervezhető keresztmetszet erősítési munkák elvégzésére, ezért a védelmi szervezet egyik legkényesebb pontjának találtuk a figyelő szolgálat megszervezését és működtetését. A szükséges figyelő szolgálati létszám 900 és 1300 fő között mozog és ezt teljes egészében külső erők foglalkoztatásával, egyéni szerződésekkel kell biztosítanunk. Azt az alapelvet követtük, hogy valamely települést védő árvédelmi töltésre az érintett településről toboroztunk létszámot, feltételezve, hogy saját házát, vagyonát védve fegyelmezettebb munkavégzést tudunk elérni, mintha más területről szállítanánk figyelő szolgálathoz létszámot. (A korábbi negatív tapasztalatok miatt ez utóbbi lehetőséget csak kivételes esetekben vettük igénybe.) Külön gondot és problémát okozott a segédőri létszám javadalmazásának meghatározása. A területen kialakult napszámot vettük figyelembe, vagyis azt, hogy a figyelő szolgálatban 10 órás műszakban ugyanannyit kapjon a segédör, mint amennyit helyben napszámban meg tud keresni. Ez a díjtétel azonban feszültséget jelentett saját őrszemélyzetünk, fizikai állományunk vonatkozásában, melyet különböző intézkedésekkel megpróbáltunk tompítani. Abból indultunk ki, hogy csak fegyelmezett figyelő szolgálat esetén lehet időben észlelni a jelenségeket és beavatkozni. Fegyelmezett munkavégzést pedig csak akkor várhatunk el a szerződött dolgozóktól, ha munkájukat meg is fizetjük. Végülis a kialakított rendszer összességében jól működött. Sokat segített a létszám biztosításánál az előző hónapokban megszervezett nagy volumenű közmunka. A közmunkán foglalkoztatott dolgozók több mint fele akiknek munkájával meg voltunk elégedve vállalta a figyelő szolgálati munkát is. Meggyőződésünk, hogy a figyelő szolgálatban közmunkást, katonát foglalkoztatni nem szabad. A védelmi szervezet elemzése során kritikus területnek számított a helyismerettel, múlt ismerettel és szakismerettel rendelkező emberekkel bánni tudó műszaki állomány biztosítása. Az igazgatóság árvédelmi rendszerét 40-60 km-es védelmi szakaszokra osztotta fel, és egy-egy védelmi szakaszra saját létszámból 2—3 főt tudott biztosítani egy mű-