Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

I. kötet: Az 1998. évi árvíz - Váradi József: Bevezető

12 Bevezető Az 1998 novemberétől 2000 májusáig eltelt alig másfél év alatt a Tisza-völgyben szinte valamennyi vízkár-elhárítási feladatot jellemző mérőszám megdőlt. Az ez idö alatt levonult három árhullám a Tisza Mindszentig terjedő szakaszán, a Bodrog teljes hosszán, HármasKörös torkolati szakaszán, a Lónyay-föcsatornán meghaladta az eddig valaha mért legmagasabb vízszinteket. Az ismétlődő rendkívüli helyzetek tekintetében mégis a 2000. év volt a legnehezebb. Már tavasszal - a korábbi évek csapadékainak hatására - nagyon komoly belvízi elöntésekkel kellett megküzdeni, amit februárban már árvízi, és (10 év óta először) III. fokú jégvédekezési feladatok egyidejű ellátása nehezítette, és tette próbára a vízügyi szolgálatot. Ezt látszott betetőzni a január 30-február 10-e közötti, minden eddiginél nagyobb mértékű rendkívüli cianid okozta vízszennyezés, amelynek az élővilágra gyakorolt hatását részben sikerült ellensúlyozni a vízgazdálkodási rendszer adta vízkormányzási lehetőségek optimális kihasználásával. A 2000. évi legnagyobb és legveszélyesebb feladatot mégis az április 3-án kifejlődő rendkívüli tiszai árhullám jelentette. A kialakult árvízi helyzetre tekintettel a Kormány április 8-tól elrendelte a veszélyhelyzetet és a rendkívüli védelmi fokozatot 1342 km hosszú védvonalon. Április 18-án a rendkívüli védelmi fokozatot kiterjesztették a Tisza Csongrád-déli országhatár közötti szakaszára, valamint a Hármas-Körös torkolati szakaszára is, így 1612 km-re nőtt a hossz. Összesen 32 napon át volt érvényben rendkívüli árvízvédelmi készültség. Közvetlen töltésszakadási veszélyhelyzet alakult ki Szolnok belterületén a 4-es útnál, a tiszasasi kanyarnál, a Mindszenti szivattyútelepnél és Tiszasüly térségében. 310 km hosszon kellett ideiglenes védmúvet (nyúlgátat) építeni, összesen 10,5 millió db homokzsákot használtak fel a védekezési munkákhoz. A védekezés csúcsidőszakában (április 18-21-e között) naponta 20 000 fö működött közre a védekezési munkákban, ebből 8000 fő volt a vízügyes létszám. Az egyidejűleg foglalkoztatott gépek maximális száma 433 db építőipari gép, 1595 db közúti jármű volt. 2001. március 6-án bekövetkezett az, amelynek megelőzése, megakadályozása minden árvízvédekezés legalapvetőbb feladata: a víz győzedelmeskedett, nem lehetett lfpést tartani az áradás hevességével és magasságával, nem lehetett kellő ütemben és mértékig emelni a nyúlgátakat—az 1947. szilveszteréjszakáján bekövetkezett felsö-tiszai töltésszakadás óta eltelt több mint 50 év után ismét egy tiszai védvonalon volt gátszakadás: két helyen tört ki a víz a beregi öblözetbe. A 2001. márciusi rendkívüli árvíz nagy megpróbáltatást jelentett a térségben élö lakosság, elsősorban a beregiek számára. A lakosság nagy többsége — a javaikat ért súlyos csapás ellenére — együttműködésével segítette a védekezési feladatot ellátókat. A védekezes valamennyi résztvevője fegyelmezetten, szervezetten és a lehetséges legnagyobb erőkifejtéssel vett részt az árvízkatasztrófa elhárításában. Munkájuk elismerést érdemel. A 2001. márciusi árvízi események összefoglalásaként megállapítható, hogy a védekező szervezetek együttműködésének köszönhetően, a fegyelmezett és jól szervezett védekezéssel, a védtöltés kiépítetlenségéből fakadó töltésszakadások és a települések elöntése ellenére, az irányított vízlevezetés és lokalizálás eredményeképpen sikerült a károkat minimalizálni, és az árvíz emberéletet nem követelt, a beregi 97 településből kilencet sikerült megvédeni az elöntéstől. Az 1998-2001. közötti védekezések eseményei egyértelműen igazolták, hogy a megelőző évek fejlesztései szükségesek és hasznosak voltak. Azokon a védelmi szaka-