Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)
I. kötet: Az 1998. évi árvíz - Váradi József-Varga Miklós-Szlávik Lajos: Az 1998. novemberi tiszai árvíz elleni védelem országos irányítása, vezetése és tapasztalatai
120 Váradi J .-Varga M.-Szlávik L. kezdett, kormányhatározattal megerősített síkvidéki vízrendezési rekonstrukciós program keretében ill. közmunkások alkalmazásával jobban fel tudták készíteni belvízvédelmi föműveiket, mint a korábbi években. A főművek 1998. évi őszi felülvizsgálatának általános tapasztalata volt, hogy a müvek évek óta tartó romlási folyamata megállt. A megállapítást az addigi védekezés visszaigazolta: a főcsatornák képesek voltak a belvizek elvezetésére és a szivattyútelepek is kevesebb meghibásodással bírták a terhelést. Az 1998. december végi helyzetben további veszélyt jelentett, hogy — mivel a talajok víztartalma párolgással már alig, a korai fagyok következtében elszivárgással is csupán jelentéktelen mértékben csökkenhetett - a tavaszi belvíznek jelentősen megnőtt a valószínűsége. Példaként megemlítendő, hogy 1980-ban az öszi 48 000 ha-os — az 1998. évihez nagyságában leginkább hasonló — belvízborítás után 1981 tavaszán 155 000 ha-on volt belvíz. A vízügyi szervezet 1998-ban befejezte belvízvédelmi terveinek aktualizálását és jelentős támogatást nyújtott a vízgazdálkodási társulatok ill. önkormányzatok védelmi terveinek folyamatban lévő elkészítéséhez az összehangolt belvízvédekezés elősegítése érdekében. 4. A védekezési munkák és a helyreállítások költsége Az 1965. évi dunai és az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz után az évszázad harmadik legnagyobb árvize a kiépített védelmi rendszerben folyt le. A közvetlenül veszélyeztetett nemzetgazdasági vagyon a Tisza-völgy egészében 160 milliárd forint volt-ezzel áll szemben a védekezés 1,77 milliárd Ft-os összes költsége. A novemberi árvíz idején leginkább veszélyeztetett öblözetek becsült gazdasági értéke: Palád-Csécsei 9, Szamosközi 78, Beregi 41 milliárd Ft. Tehát az árvízből származó elöntések megelőzésével, az árvízvédekezéssel csak a Felső-Tiszán, a Vásárosnamény fölötti szakaszon összesen 128 milliárd Ft gazdasági érték károsodását lehetett elhárítani. Az 1998 öszi védekezés is rámutatott a fenntartási munkák fontosságára. Igazolódott, hogy a jó minőségű gyeptakaró a koronán átbukó vízből, az ún. meghágásából, vagy a hullámverésből származó vízterhelésnek jól ellenall és megvédi a töltéstestet az átszakadástól, amit a Tiszabecs—Tiszacsécse közötti eredményes védekezés is bizonyított. A vízkár-elhárítás fenntartási forrásai azonban a műszakilag szükségesnek tartott nagyságrendhez mérten rendkívül alacsonyak, kb. 30% körüliek. A fenntartási feladatok nagyságrendjének normatív meghatározására az 1992-ben megindult műszaki igényszint alapján kimunkált számítási módszer felújítása megtörtént. A vízkár-elhárítás szakterületét érintő feladatok 1997. évi árszinten közel évi 8 milliárd Ft-ot jelentettek. A vízügyhöz tartozó területeken (így pl. árvíz, belvíz) 1997—1998-ban jelentős — összességében közel 2 milliárdos — közmunka programokat hajtottak vége, elősegítve az állami felelősségi körbe tartozó árvíz- és belvízvédelmi müveket érintő, legszükségesebb fenntartási munkák elvégzését. E téren - elsősorban a költségvetési korlátok miatt - évek óta egyre növekvő elmaradással kellett számolni, amely biztonságot veszélyeztető tényezővé vált.
