Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

I. kötet: Az 1998. évi árvíz - Váradi József-Varga Miklós-Szlávik Lajos: Az 1998. novemberi tiszai árvíz elleni védelem országos irányítása, vezetése és tapasztalatai

Az !998. novemberi tiszai áiriz elleni védelem országos irányítása, vezetése és tapasztalatai I 13 használásával. Több helyen alkalmaztak bordás megtámasztást a töltéstest állékonyságának biztosítása érdekében (

Korompay et al. 2003, Nagy L. 2003a, 2003b). A Tisza középső és alsó szakaszán az árvízvédelmi töldmüvekre ható tartós árvízi terhelések miatt a szivárgó és fakadó vizek, buzgárok elleni védekezés jelentette a legtöbb feladatot (Bara 2003, Kovács-Benke 2003, Nagy I. 2003). Az Ukrajnában történt tragikus események során, az ottani védekezéshez 115 ezer db homokzsák átszállításával nyújtottunk segítséget. Az árhullám levonulásával egyidöben a már tehermentesük felső szakaszokon megkezdődött a töltéskoronák rendbetétele, a tartalék depóniák elhelyezése, a legfontosabb védelmi anyagok (homokzsák, fáklya, lámpa) visszapótlása. A töltéstestet megtámasztó, homokzsákból készült bordák - az esetleges téli árvízre tekintettel, biztonságból — tavaszig a helyükön maradnak. A mai jogi és szervezeti rendben —az 1996-ban életbe lépett vízgazdálkodási törvény után - ez volt az első, nagy arányú védekezés (sőt az utóbbi közel húsz évben is ez volt a legkiterjedtebb és legsúlyosabb árvízvédelmi feladat). A védekezés eredményei igazolták, hogy a szolgálat az 1990. évi húszezer föröl 1994-re ötezer fő alá csökkentett létszáma ellenére is helyt tudott állni, de a jelen körülmények között már csak a műszaki irányítást volt képes ellátni. Másrészről világosan kitűnt, hogy a nem kizárható dunai, körösi és tiszai árvizek egybeesése esetén a viziigyi szolgálat már nem rendelkezik személyi tartalékokkal, a vízügyi műszaki irányító létszám nein elég a feladatok ellátására, hiszen ennél a védekezésnél az öt tiszai vízügyi igazgatóságot a további hét igazgatóság is segítette (Petrőcz et al. 2003). A felvonulásuk 1-2 napon belül megtörtént, csakúgy, mint a védelmi anyagoknak és eszközöknek az ország minden részéből történő átcsoportosítása. Azt lehet mondani tehát, hogy a Felső-Tiszára koncentrálódott védekezéshez a szolgálat szinte teljes létszáma mozgósítva, illetve foglalkoztatva volt. Ez a helyzet ismételten rámutatott arra. hogy a vizüg\'i szolgálat létszáma jövőben már semmiképpen sem csökkenthető. A Felső-Tisza vidékén a lehullott nagy csapadékot követően nagyon gyorsan jelentkezett az árvízveszély. Az ellene való sikeres védekezés a lakosság összefogása nélkül szinte elképzelhetetlen lenne. Az itt-ott előfordult kisebb zavarok ellenére, a veszélyeztetett emberek a fenyegető baj láttán példamutatóan összefogtak. Megszervezésüket, mozgósításukat a polgármesterek és a polgári védelem hivatásos állománya igen gyorsan végrehajtotta. A Honvédség és a Határőrség szervezetten és igen gyorsan a helyszínre érkezett, és az egész védekezés során mindvégig nagyon eredményes munkát végzett. A védekezések végrehajtását rendező jogszabályok alapjában véve jól vizsgáztak. Több fontos kérdés azonban sürgősen rendezést igényelt, ezek között első helyen is a védekezési munkák finanszírozási jogszabályai. Bebizonyosodott, hogy nagyon fontosak a védekezési gyakorlatok, gondolva például a polgármesterek és más önkormányzati vezetők kicserélődésére is. A gyors intézkedések és a szervezettség tekintetében nyilván nagy szerepe volt annak, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében az elmúlt három évben két nagyobb gyakorlat is volt. A szakismeret, a védekezésekben való jártasság, különösen a nehéz helyzetekben kamatozik. Ennél az árvíznél a veszélyes jelenségek gyors felismerése és a szakszerű-