Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

1. füzet - Somlyódy László: Az értől az óceánig - a víz: a jövő kihívása

Az értől az óceánig — a viz: a jövő kihívása 87 bocsát ki a klorofillból. Az elektron soklépcsös szállítórendszeren vándorol keresztül, míg végül széndioxidból szerves anyag keletkezik. Ha a fényt hirtelen kikapcsoljuk, az elektronok visszafordulnak, és energiájukat részben fénykibocsátással vesztik el. Ajelenséget késleltetett fluoreszcenciának (KF) nevezzük. Érzékeny fotocellával megmérhetjük, mennyi elektron áramlott visszafelé. Kihasználhatjuk, hogy a különböző algák nagy változatosságban tartalmaznak fényelnyelő pigmenteket, melyek más és más hullámhosszúságú fényt képesek elnyelni. A monokromatikus fénnyel megvilágított algákat sötétbe helyezve, és a kibocsátott fotonokat hullámhosszanként megszámlálva olyan KF spektrumot kapunk, melyből kiolvashatjuk, milyen algák milyen mennyiségben voltak jelen a mintában. A mérést automatizálhatjuk, így folyamatosan nyomon tudjuk követni a fő algacsoportok biomasszájának és fotoszintetikus aktivitásának változását. Ezáltal számottevően javíthatjuk ismereteinket és pontosíthatjuk modelljeinket. Vizsgálhatjuk a napszakos változást, de azt is, hogy nem fenyeget-c a közeljövőben a kellemetlen kékalga tömeges elszaporodása. 5.1.2. A Tisza árvizi szabályozása. Az árvizek a legsúlyosabb természeti katasztrófák közé tartoznak. Európában 1987 és 1996 között 100 jelentős árvíz pusztított, az anyagi kár közel 100 milliárd euro (25 000 milliárd Ft) volt. Az elmúlt évek drámai tiszai árvizeire és 2002. évi európai katasztrófákra mindannyian emlékezünk. Erősödik a meggyőződés, hogy a „meglepő" események kiváltói az éghajlat és a területhasználat változásai, amelyek különösen a több országra kiterjedő, osztott vízgyűjtőkön kitüntetett figyelmet és nemzetközi összefogást igényelnek. Itthon a Tisza szabályozásának újragondolása vált több ok miatt időszerűvé. Egyértelműen jelentkezett az igény az erős fizikai alapokkal rendelkező árvizi döntéstámogató rendszer kidolgozására, amely képes a két Magyarországnyi vízgyűjtőt egységesen kezelni. A Balaton példájára hivatkozva a rendszert nem nehéz elképzelni. Egy ilyen rendszer domborzati modellre (ennek felbontása akár 50x50 m is lehet), űrfelvételből nyert vegetációs és területhasználati térképekre, talajtani információkra, radar csapadékmérésekre stb. alapozva, térinformatikai keretbe foglalva számítja a felszíni és felszín alatti lefolyást a vízgyűjtőn, a mederbeli lefolyást, a vízszinteket és a vízhozamot. Lehetőséget biztosít különböző szabályozási alternatívák kidolgozására és értékelésére: szóba jöhet például a töltésemelés, a tározás különböző helyeken, itthon és külföldön, a szükségtározás és a nem veszélyeztetett területek „kormányzott" elárasztása, a beavatkozások a hullámtéren és egyebek. A közös árvízi stratégia kidolgozását célzó döntéstámogató rendszer fontos elemét képezi a Tisza menti országok együttműködésének és az „új" Vásárhelyi terv megalapozásának. 5.2. Vizeink védelme a háztartásokban kezdődik Jelenleg a fejlett Európában fejenként és naponta pazarló módon mintegy 0,24-0,25 m

3 vizet használunk. Ebből körülbelül 0,05 m-Vfö/nap az ún. fiziológiai vízhasználat (WC), 0,11 m-Vfö/nap „megy el" a konyhában és a fürdőszobában, és ezekhez adódik helytől függően átlagosan 0,08 m-Vfő/nap veszteség (például elszivárgás a vízellátó háló-