Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)
4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
Gátszakadás a Gyula I. szivattyútelepnél 675 4. A töltésszakadás oka Az 1995. decemberi tetőző víz magassága meghaladt minden korábbi értéket, új H ma x (LNV) alakult ki. Ilyenkor minden centiméternyi vízállás növekedés olyan új jelenségeket hozhat létre amelyek alacsonyabb vizeknél nem jelentkeztek. A töltés magasságában felfelé haladva a töltés keresztmetszete csökken, a vízállás eléri, sőt belemetsz az atmoszférikus hatásokra fellazult felső rétegbe és a legváratlanabb árvízi események történhetnek. A töltésszakadás viszonylag gyorsan játszódott le, tíz perc alatt az ellennyomó medence is megtelt vízzel. A szakadás alakja egyértelműen azt mutatja, hogy a töltés felső és a műtárggyal érintkező részén kell az okot keresni. A töltésszakadás közvetlen oka utólag pontosan nem megállapítható. Az árvízi jelenségeket, a töltés és műtárgy szerkezetét, a megnyílás alakját stb. elemezve megállapítható, hogy három ok jöhet szóba a szakadás közvetlen okaként: - a szivattyútelep fala mentén kialakult kontúrszivárgás, vagy - szivattyútelep alvízi oldalán lévő beton plató alatt keletkezett járat (ok), vagy - a töltés elöregedett felső agyag kérgében kialakult szivárgás, majd csurgás. Bár az utolsó ok sem zárható ki, az első kettőnek azonban nagyobbnak tűnik a valószínűsége. Az tény, hogy a műtárgy építésekor nem készült a töltéstest és a töltésbe épített épület közötti kontúrszivárgást csökkentő-gátló szárnyfal. Elkerülhetetlen, hogy a földmű és a műtárgy el ne mozduljon egymáshoz képest. Eltérő a hőtágulása a talajnak és a műtárgynak, és eltérő a terhelés hatására az elmozdulás, süllyedés is. Amíg egy négy méter magas földmű (mint rugalmas anyag) mozgása terhelés hatására elérheti a fél deciméteres értéket is károsodás mentesen, a műtárgy (mint merev szerkezet) mozgása a földmű mozgásának töredéke. Kétségtelen tény, hogy az elmozdulás különbség a földmű legfelső - atmoszférikus hatásoknak leginkább kitett - rétegében a legnagyobb. Ez a földmű és műtárgy elválásához, ami pedig kontúrszivárgás kialakulásához vezet a korona alatti 0,5-0,8 m vastag rétegben. A töltéskoronán kialakított beton plató - ami csak 1977-ben készült el - szintje árvízszint alatt volt. Nem volt biztosított a lemez alatti szivárgásgátlás s nem lehet kizárni a féregjáratok kialakulását sem. (Felmerül a kérdés, hogy lehet-e, kell-e a beton burkolat alatt rendszeres féregirtás végezni.) A beton plató alatt keletkezett járat származhatott a beton elemek rossz felfekvéséből, vagy a beton elemek alá rakott szemcsés kiegyenlítő rétegben kialakult szivárgásból. A Kárpát-medence 2200-t is meghaladó számú gátszakadása közül több volt, amelyik a korona alatti burkolatban alakult ki. 1897 augusztusában a szigetközi Duna árvízkor több gátszakadás volt. Ezek közül egyik Oroszvár határában, a Rába-szabályzó társulat területén, a Kis-Duna jobb parton, ahol az un. „Mária Terézia" töltés „burkolatának elsodrása miatt" alakult ki szakadás. 690 ha került víz alá (Kvassay 1900). 1956-os jeges árvíznél március 14-én 7:50-kor Baján a 51+535 szelvényben a békavári felső gátszakadás a töltésen épült út ágyazatában alakult ki. A megnyílás szélessége rövid idő alatt 110 méterre nőtt (ÁBKSZ 1978). A védelemvezetés mindent megtett az árvíz legbiztonságosabb levezetése érdekében. A fehér-körösi aktív védelmi beavatkozások szükségesek voltak, megfele-
