Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízrendezési munkálatok Dévaványa környékén 653 3. Az 1932. évi tavaszi nagy belvíz Az Ivánfenéki Társulatra 1931/32 tele igen nehéz feladatot rótt. A hóviharokkal terhes tél szinte színültig hóval temették be a vízlevezető csatornákat. A kemény fagyokat felváltó olvadások és havazások a csatornákban sok helyen két-három jégréteget is kialakítottak, amelyeket a hófúvások hórétegekkel keverve temettek be. A csatornák kitisztítása során a társulat mintegy ötezer munkanap felhasználásával 240 000 folyóméter csatornát mentesített a hótól és jégtől. A március 17-18-án leesett 31 mm eső a nagy hideg miatt keményre fagyott földbe nem tudott beszivárogni, és az csaknem teljes egészében a csatornákba került. A földekről lefolyó víz rövid küzdelem után eltüntette a csatornákban meglevő jeget és a havat. Ennek következtében ez a jelentékeny víztömeg a szivattyútelepek felé áramlott, amelyet a „Csatornakezelési szabályzat" rendelkezéseinek megfelelően az esetleges elárasztástól átmenetileg a tiltok lezárásával kellett megvédeni (Szlávik et al. 1999). A Körösök áradása miatt a lefolyó víztömeget csak szivattyúzással tudták beemelni a befogadóba. A társulatnak mind az öt szivattyúja huzamosabb ideje éjjel-nappal üzemelt, így naponta mintegy ötvenezer köbméter vizet emeltek át a Körösbe. Ennek következtében a belvizek legnagyobb részének levezetése rendben megtörtént. Az 1932. évi hatalmas belvizekkel kapcsolatban Vass Albert a Berettyó Társulathoz az ártéri földbirtokosok nevében intézte panaszainak áradatát. Ugyanis a társulat nagyéri csatornája ismét elöntötte földjeiket, a vetést elpusztította. Véleménye szerint a rengeteg vizet a gazdák földjeikre két irányból kapták: - a legnagyobb mennyiséget a Berettyó társulati csatorna zúdította rájuk, egyrészt a Balkán felől vezetett vízözönnel, másrészt a szeghalmi országút északi oldalán elterülő Kardos-féle zsombékos földről és az úgynevezett Sándorrónagát nyugati oldalán megépített csatornából, amely a Nagyéri-csatornába torkollik. - a szeghalmi országút déli részén elterülő Ivánfenéki Társulat árteréről is kaptak vizet. Már évek óta panaszolják, hogy a szeghalmi országút déli oldalán lévő földekről a tavaszi olvadás beálltával óriási víztömeg tör át az országút azon részén, amely a szeghalmi „Patikás tanya" és a Szitás-féle csárda között húzódik. Ez azután lefele vette az útját a Berettyó Tárr.ulat Nagyéri-csatornája felé. E csatorna befogadóképessége kicsi, így a Nagyéri-csatorna két oldalán elterülő kitűnő minőségű szántóföldeket öntötte el a víz és pusztította el azok vetéseit. Az Ivánfenéki Társulat ásatott is egy csatornát, amely a szeghalmi országút déli oldalán húzódik és a Kardos-féle gyepek felé lejt. Ez a csatorna csak a Szitás-féle csárdáig van megépítve, míg a csárdától a Tóth Sándor-féle földnél elhúzódó csatornáig csak igen csekély kis árok vezet. Kis mérete mellett csekély az esése is, az ez évi olvadáskor korántsem volt képes befogadni az óriási víztömeget. így azután a szeghalmi utat a víz ebben az évben is meghátalta és óriási mennyiségével az út északi oldalán, a Berettyó Társulat árterén fekvő kitűnő réti földeken terült el. Más úton is ömlik ide a víz az Ivánfenéki Társulat területéről. Nevezetese a szeghalmi út déli oldalán az országúttal párhuzamosan, kb. a Kardos-féle gyep közepétől indul ki egy csatorna és nyugat felé húzódik, majd északra felkanyarodik és D. Tóth