Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Változások a Duna hordalékjárásában 615 1. Előzmények Az 1956-1985 közötti időszakban végzett mérési adatok alapján kimutatták, hogy a Duna hordalékszállítását jelentős mértékű csökkenő irányzat jellemzi. A Duna torkolati szelvényére vonatkoztatott évi lebegtetett hordalékszállítás a vízlépcsők megépítése és a tömeges ipari kotrások előtti 15-70 millió tonnáról az 1980-as években 8-25 millió tonnára csökkent. A hiányzó hordaléktömeg zöme a németországi és az ausztriai vízlépcsők duzzasztott terében, illetve a kotrási medergödrökben maradt vissza (Rákóczi 1993, Goda 1995). A Magyarországra érkező görgetett hordalék csökkenése még jelentősebb. A dunacsúni duzzasztómű meg-építése előtt az osztrák Duna-szakaszról évente legkevesebb 200 ezer m

3 görgetett hordalék érkezett, ami az 1810 fkm alatti szakaszon évi 6-10 ezer m

3-re csökkent (Goda 1995). A Duna hordalékjárásában bekövetkezett nagymértékű csökkenés mérhető változásokat eredményezett a kisvízi mederviszonyokban és a medermélyülésekkel összefüggő gázlóviszonyokban. Egyes gázlók megszűntek, a több évtized óta megszűntnek tekintett gázlók újraéledtek, illetve új gázlók keletkeztek (Goda 1995). Az osztrák Duna-szakaszon 1958-ban üzembe helyezett Ybbs-Persenbeugnál épült duzzasztómű tározóterére vonatkozó mérési adatok szerint a lebegtetett hordalék-visszatartó hatást az idő függvényében csökkenő irányzat jellemzi. Az első négy évben a tározótérben kiülepedett lebegő hordalék 4 • 10

4 kg, ebből az első évben 2,2 • 10

4 kg. Az évente visszamaradó mennyiség fokozatosan csökkent és az 1970-es évek elejére megszűnt (Rákóczi 1993). A dunacsúni duzzasztómű üzembehelyezésének medermorfológiai hatásvizsgálata eredményeként megállapították, hogy a Duna főmedrének elzárása és a vízhozam jelentős részének elterelése minden korábbi folyószabályozási beavatkozás hatásánál nagyobb mértékben átalakította az alvízi folyamszakasz és a környezeti mellékágak medrét. Ezek a beavatkozások a mederfelszín anyagának szemcseöszszetételét, valamint a mederkeresztszelvények alakját megváltoztatták (RákócziSass 1995). A Vaskapu /. vízlépcső alatt, attól 386 km-rel lejjebb a duzzasztótér hordalékvisszatartó képességére vonatkozó bolgár-román hatásvizsgálatok szerint az évi közepes lebegőanyag-hozam 58%-kal, a hordaléktöménység 55%-kal csökkent a létesítmény üzembehelyezése utáni első négy évben a megelőző évtized adataihoz viszonyítva (Rákóczi 1993). A nagymértékű mederanyag kitermelés vagy az ipari mederkotrás után visszamaradó kimélyülések, kotrási gödrök is jelentős visszatartó hatást fejtenek ki a lebegtetett és a görgetett hordalékra. A nagyobb és mélyebb mederbeli gödrök a vízfolyásirány ellenében, felfelé hosszanti mederkimosásokat és átrendező folyamatokat indítanak meg. A túlkotrás esetében kialakult medergödrök az évi kotrás és a hordalék-utánpótlódás arányától függően igen lassan töltődnek fel. Az ilyen medergödrök alvízi szakaszán állandósul a hordalékhiány, ami alvízi mederkimélyülést eredményez (Rákóczi 1993). A Duna Nagymaros-Budapest közötti szakaszán a mederváltozások m imonkövetése keretében vizsgálták az 1968-1985 közötti időszakban végzett 18,2 millió m

3 ipari kavicskotrás okozta mederkimélyülés és ezzel összefüggő vízszintcsökke-