Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

1. füzet - Szlávik Lajos: 100 éve született Lászlóffy Woldemár

Vízügyi Közlemények, LXXXV. évfolyam 2003. évi 1. füzet SZÁZ ÉVE SZÜLETETT LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR A XX. század kiemelkedő vízimérnöke 1903. május 2-án született Kolozsvárott, Böhm Aurél honvéd hadbiztos és Niederreitter Ida gyermekeként. 1931-ben határozta el nevének magyarosítását és vette fel felesége nagybátyjának vezetéknevét. Gyermekkorát Kolozsvárott, majd édesapja többszöri áthelyezése miatt Pozsonyban és Kassán töltötte. Kassán kezdte el gimnáziumi tanulmányait és 1920-ban Sátoraljaújhelyen érettségizett. Kezdetben a tanári pálya, majd az építészet vonzotta, de végül a mérnöki karra jelentkezett és kezdte meg stúdiumait a Műegyetemen, és fejezte be 1924-ben. Jó tanulmányi eredményeire felfigyelt Rohringer Sándor, a vízépítéstan professzora is, aki meghívta tanszékére és így diplomáját már mint műegyetemi tanársegéd szerezte meg 1925-ben. Műegyetemi évei alatt mezőgazdasági oklevelet és köz1928 júliusában kinevezték az FM vízrajzi szolgálatának kir. segédmérnökévé és alig egy év múlva megbízták az 1886-ban alapított nagy hírű, de az első világháborút kővetően teljesen leépült Vízrajzi Intézet újjászervezésével. Böhm Waldemar ekkor mindössze 26 éves volt. Új korszerű alapokra építve szervezte meg a vízrajzi, a hidrológiai munkát: az észleléseket, méréseket, az adatok módszeres földolgozását, a tudományos munkát. Néniét és francia nyelvtudása révén, a Nemzetközi Duna Bizottság (CID) és a Dunai Állandó Vízügyi Műszaki Bizottság (CRED) számára készített hidrológiai tanulmányai révén bekerült a nemzetközi szakmai vérkeringésbe is. A 30-as években alapozta meg későbbi tudományos tevékenységét. Egyetemi doktori értekezésének témájául a jeges vízfolyások vizsgálatát választotta. 1938-ban feldolgozta az 1838. évi dunai árvízkatasztrófa hidrológiai okait, szerkesztette a Magyar Mérnök és Építész Egylet által szervezett Első Országos Ivóvízellátási Nagygyűlés (1938) terjedelmes kiadványát Magyarország ivóvízellátásáról, majd a kultúrmérnöki intézmény hat évtizedét bemutató kiadványt (1940). 1941 őszén kinevezték a kolozsvári kultúrmérnöki hivatal vezetőjének, amelyet alig egy évig látott el. Ezt követte ismét Budapest: az FM vízrajzi és vízhasznosítási ügyosztályának vezetése. Nem sokáig tudott hivatalban maradni, súlyos betegsége csaknem másfél évtizedig többnyire ágyhoz kötötte. Idejét jórészt olvasással és lapszerkesztéssel töltötte: 1944-ben kapta feladatul a Vízügyi Közlemények szerkesztését, amelyet 1958-ig látott el. Az 50-es évek elején vállalt újra hivatalt: a VITUKI vízgazdálkodási osztályát, majd főosztályát vezette 1969-ig. Ekkor a VÍZDOK-ban vállalt tanácsadó feladatot, amelyet 1975. évi nyugdíjazásáig látott el.