Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)
4. füzet - Szlávik Lajos: Az ezredforduló árvizeinek és belvizeinek hidrológiai jellemzése
558 Szlávik Lajos súlyos elöntések keletkeztek a Bene-patak vízgyűjtőjén Abasár, Visonta, Halmajugra, Markaz településeken, a Tarna-völgyben Sírok, Jászárokszállás területén, a Bükk-alján Eger, Cserépfalu, Szomolya, Bogács, a Laskó-völgyben a Tardi-Kácsi-Sályi patakok mentén, Mezőkeresztesen, Mezőnagymihályon. A dombvidéki vízgyűjtőket sújtó nagy csapadékok súlyos következményekkel jártak, a kialakult rendkívüli vízállások és nagy sebességek számtalan helyen és hosszú szakaszokon okoztak part- és mederkimosódásokat. Az árvíz a burkolt szakaszokat sem kímélte, sok helyen az utak, vasutak és hidak is veszélybe kerültek, megrongálódtak. 1999. június-júliusban a Tama és a Zagyva vízgyűjtőjén lehullott nagy mennyiségű és intenzitású csapadék hatására rendkívüli védekezésre került sor a Tárnán és mellékágain. A Tarna-völgy alsó településeinek nagy része hetekig vízben állt (Koris-Winter 2000, Bálint et al. 2003, Pados 2003, Váradi-Varannai-Takácsné 2003). Ezeket az eseményeket tehát alapvetően a rendkívüli hidrometeorológiai helyzet idézte elő. A vízgyűjtők talajadottságai jelentősebb mennyiségű beszivárgást nem tettek lehetővé, elsősorban a korábban hullott nagymennyiségű csapadékok következtében telítetté vált talajok miatt. Tovább növelte a vízkárok kialakulásának lehetőségét a vízfolyás medrek benőttsége, a víz lefolyását gátló akadályok (szabálytalan mederelzárások, szemét, hulladék), a vízfolyások feliszapolódása, a nem megfelelő nyílású műtárgyak (hidak, átereszek) csökkent vízszállítása. Összefoglalóan megállapítható, hogy a kisvízfolyásokon a vízkár események - a rendkívüli hidrometeorológiai helyzet mellett - a művek elhanyagolt állapota, illetve a nem megfelelő működtetése miatt következtek be (VáradiVarannai-Takácsné 2003). A hidrológiai statisztikai vizsgálatok szerint (Koris-Winter 2000) egyes csapadékmérő állomásokon a legnagyobb egynapos csapadékok visszatérési ideje meghaladta az 1000 évet! E csapadékok hatására a Mátra és a Bükk déli lejtőinek vízgyűjtőin 1999 júliusában, augusztusában rendkívüli, 0,5%-os előfordulási valószínűségnél jóval kisebb valószínűségű (200 évenkéntinél jóval ritkább visszatérési idejű) árvizek vonultak le. 2. Rendkívüli belvizek 1999-2000-ben A XX. század utolsó és a XXI. század első esztendeiben mintha megismétlődni látszottak volna az 1940-es évek elejének történései. Hazánk időjárása a harmincas években határozottan száraz jellegű volt, s ennek tetőpontját az 1935. évi aszály jelentette. A negyvenes évek elején azután változott az időjárás jellege és így a vízállapotok is: 1940-41-ben hatalmas árvizek pusztítottak a hazai folyókon és az Alföldet óriási mértékben öntötték el a belvizek. A XX. században a leginkább belvizes időszaknak az 1940-42-es esztendőket tartja a vízügyi történetírás. 1940-ben - az ország mai területét figyelembe véve - a belvízi elöntés mintegy 5000 km 2-t tett ki. 1941-ben újabb hatalmas belvízkárok jelentkeztek: a belvízzel borított terület nagysága ekkor mintegy 4000 km 2 volt. Az igen csapadékos periódus utolsó esztendejében, 1942-ben a legsúlyosabb belvízi helyzet a Körös-Tisza-Ma-ros szögéhen alakult ki. Országos méretekben - a szintén jelentős Duna-Tisza közi elöntésekkel együtt - a belvízzel elöntött legnagyobb terület 6000 km 2 volt. Az ezt követő több mint fél évszázad alatt a belvízi elöntés csak egyetlen esetben (1966-ban) érte el a 3720 km 2-t (5. ábra) ( Bauer 1941, Trümmer 1945, Pálfai 1992,1994, 2004, Szlávik-Fejér 1999).
