Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

4. füzet - Szlávik Lajos: Az ezredforduló árvizeinek és belvizeinek hidrológiai jellemzése

550 Szlávik Lajos folyókról, ahol a Tisza visszaduzzasztó hatása miatt szintén rekordot döntő vízszin­tek alakultak ki (Lónyay-főcsatorna, Sajó, Zagyva, Hármas-Körös) - soha nem ész­lelt magasságú víz támadása ellen kellett védekezni. De nem csak a magasság, hanem a tartósság is rendkívüli volt. Tokajnál még csak 4 napig, míg Szolnoknál már 15 napig volt magasabb a víz a korábbi (1999. évi) rekordoknál. A vízhozamok ugyanakkor alig haladták meg a korábbi maximumokat (Tokaj - 3120 m 3/s, Szolnok - 2610 m 3/s), vagy azoktól elmaradtak (Csongrád - 2780 m-Vs, Szeged - 3320 m 3/s) (Szlávik-Kovács 2003). A 2001. márciusi felső-tiszai árhullám. A Felső-Tisza éghajlati és vízjárási adott­ságai közé tartozik, hogy az év folyamán bármikor számíthatunk jelentős árhullá­mokra. A hótakaró gyors olvadására a téli félévben szinte bármikor lehet példát ta­lálni, mégsem túl gyakori, hogy éppen március elején jelentkezzen együttesen a szélsőséges esőzés és hóolvadás. Az összegyülekezést a fagyott talajfelszín is meg­gyorsította. A 2001. évi árhullám értékelésére összehasonlítottuk az 1947-48. évi (Szlávik-Fejér 1998) és a 2001. évi árhullámokat, miután rendkívül hasonló volt a két ár­hullám, úgy a kiváltó okokat, mint a lefolyását és a következményeket illetően. A kiváltó okokat illetően, a talaj felső rétege mindkét esetben fagyott volt. 1947 utolsó napjaiban a vízgyűjtőn rendkívüli hőmennyiség volt. 2001-ben volt hótakaró, ha nem is jelentős, de annyi éppen, hogy gyakorlatilag 12 óra alatt el tudott olvadni a fel­melegedés és a csapadék hatására és az így képződő mintegy 70 mm-nyi lefolyás nyom­ban többletet jelentett és hozzáadódott a rendkívüli mennyiségű és intenzitású, egyen­letes területi eloszlású csapadékhoz. 1947-48-ban gyors felmelegedés volt megfigyelhe­tő, most is ezt tapasztaltuk. 53 évvel ezelőtt - bár heves esők voltak -, de nem volt an­nyi csapadék, mint 2001-ben. A 2001. márciusi árhullám az 53 évvel korábbinál jóval magasabb szinten, sokkal hevesebben folyt le, de a tetőző vízhozam számított értéke Tiszabecsnél 1947 szilveszte­rén 4000 m 3/s volt, 2001-ben pedig Tivadarnál 4040 m 3/s-ot mértek (ez volt itt az eddi­gi legnagyobb vízhozam). Tiszabecsnél nyilván ez valamennyivel több lett volna, s ehhez még az ukrajnai töltésszakadások vízhozam-csökkentő hatása is fegyelembe veendő. A magasabb vízszintek miatt - a kisebb kifolyási időtartam ellenére - a két beregi töltés­szakadáson 2001-ben jóval több (120-140 millió ni 3) vízmennyiség folyt ki, mint 1947­ben és ezért az elöntés is nagyobb területet (250 km 2) érintett. És végül - bár ez már nem a hidrometeorológiai-hidrológiai okok körébe tar­tozik - mindkét árvízkatasztrófánál a töltésszakadások olyan helyen következtek be, ahol védműrendszer - az előírásokhoz képest - kiépítetlen volt (Szlávik 2003a). A 2002. augusztusi dunai árvíz. A 2001-2000. év telének és tavaszának időjárá­sa és a vízjárás alakulása nem valószínűsítette a bekövetkezett rendkívüli árhullá­mot, hiszen az országban átlagnál melegebb és szárazabb időjárás miatt aszály ala­kult ki. Az LNV augusztusi előfordulása nem mindennapi jelenség volt. Ismételten beigazolódott az az állítás, hogy bármelyik folyónkon, bármilyen időszakban kiala­kulhatnak jelentős árvizek. Augusztus első napjaiban az Alpok térségében megjelent ciklon Ausztria közepén helyenként 200 mm-t meghaladó csapadékkal terhelte a Duna vízgyűjtőjét. Az első ár­hullám levonulása már ekkor megindult a Dunán. A térség fölött veszteglő ciklon au-

Next

/
Oldalképek
Tartalom