Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

4. füzet - Nováky Béla: Éghajlat és víz: bizonyosság és bizonytalanság

Éghajlat és víz: bizonyságok és bizonytalanságok 539 ritkán fordulnak elő, éppen ritka előfordulásuk miatt kicsi az esélye annak, hogy a rövid észlelési időszakban megjelennek. Nem kétséges, hogy az észlelési időszak - a minta - hosszának növekedésével a hidrológiai folyamatról szerzett ismeretek,'főként azok ritkán előforduló szélső jelenségeiről, bővülnek, egyre pontosabb, esetleg a korábbi ismeretekhez képest változó kép kapható az adott hidrológiai jellemző viselkedéséről. Ugyanakkor.könnyen csapdába is eshetünk, ha az ismeretek változását összetévesztjük az adott hidrológiai jellemző valóságos, ismereteinktől független meglévő változásával és a folyamat változásaként fogadjuk el azt, ami valójában csak a megismerésünkben az ismereteink változásaként jelenik meg. Ismeretszerzésünk bizonytalanságait hangsúlyozva nem kívánunk a másik végletbe esni és kizárni a folyamat változásának lehetőségét. Nyilvánvaló, hogy éghajlatváltozás esetén egyszerre van jelen az ismeretek bővüléséből és az éghajlatváltozás valós hatásaiból adódó változás és ezért csak a kétféle hatás megbízható szétválasztása adhat választ feltett kérdésünkre. Nem zárható ki, hogy az utóbbi évek szélsőségei, a szélsőségek gyakoriságainak vélelmezhető növekedése az éghajlatváltozás következményei, és az sem, hogy csupán azt igazolja, hogy az éghajlatunk és hidrológiai adottságunk változékonyabb annál, mint amilyennek a korábbi észlelésekben megjelenő és (ezért észlelésekkel) regisztrálható értékek alapján közvetlenül érzékelhettünk. A változás felismerésének másik bizonytalansági forrása magának a változásnak az értelmezése. A változás megfogalmazásában elég sok a bizonytalanság, ezért újra és újra feltehető a kérdés: mi a változás, illetve mi nem változás? A megfogalmazás több lehetséges megközelítése közül a következőt fogadhatjuk el. Az éves léptékű hidrológiai folyamatban akkor nincs változás, ha a folyamatot leíró hidrológia jellemző idősorában az abszolút idő éves léptékű skáláján bármely í, időpontban felvehető értékkészlete (tartománya) nem változik, és a felvehető értékek bármely időponthoz rendelhető valószínűségi eloszlása állandó. Hangsúlyozzuk, nem az a lényeg, hogy a folyamat egyes adott időpontokban milyen értéket vett fel, hanem az, hogy az adott időpontokban milyen értékeket vehetett volna fel és а felvehető értékeiben van-e változás. A folyamat változását ezért a hidrológiai jellemző által felvehető értékeik valószínűségi eloszlása változásaként értelmezzük. A változás ilyen megfogalmazása esetén is alapvető probléma marad, hogy adott tj időpontban (minden adott időpontban) a felvehető értékek tartományát a priori nem ismerjük, a felvehető értékekre csak a tényleges észlelések alapján következtethetünk. Ismereteink végessége miatt a felvehető értékek tartománya csak bizonytalanul adható meg. A bizonytalanságot az adott hidrológiai jellemző valószínűségi eloszlásának konfidencia intervalluma (megbízhatósági sávja) fejezi ki. A megbízhatósági sáv maga is valószínűségi változó: minél nagyobb biztonsággal követeljük meg, hogy a hidrológiai folyamatot leíró valószínűségi eloszlás benne legyen a minta alapján kijelölhető megbízhatósági sávban, annál szélesebb maga a megbízhatósági sáv. A változás felismerésének bizonytalanságát az 1. ábrán mutatjuk be, ahol az (1) görbe jelöli valamely évi hidrológiai jellemző adott éghajlathoz tartozó valószínűségi eloszlását a konfidencia intervallum felső és alsó határával együtt. Legyen a (2) görbe ugyanezen hidrológiai jellemzőnek egy másik éghajlathoz tartozó valószínű-