Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

4. füzet - Nováky Béla: Éghajlat és víz: bizonyosság és bizonytalanság

Éghajlat és víz: bizonyságok és bizonytalanságok 537 sító hatásaiban biztosak lehetünk, bizonytalanok vagyunk e kétféle hatás szétválasztása tekintetében. Nincs egyértelmű válasz pl. arra, hogy a legnagyobb árvízszinteknek több folyón az utóbbi években tapasztalt emelkedését mily mértékben okozták a rendkívülien alakuló éghajlati események, és mily mértékben az erdők mértékében bekövetkező változások. A kétféle hatás szétválasztása bizonytalanságait példázza az a két korábbi modellvizsgálat is, amit a Duna-Tisza közén megfigyelt jelentős talajvízszint süllyedés okainak feltárására készítettek: az egyik modell szerint az időjárás 15%-kal, míg egy másik modell szerint 50%-kal „felelős" a süllyedésért. Az éghajlati és a hidrológiai jellemzők közötti kapcsolat számszerű leírására több, megbízhatóan alkalmazható eljárást fejlesztettek ki a múltban. Az eljárások az észlelt adatokból közvetlenül felépíthető empirikus kapcsolatoktól kezdve a matematikai statisztika eszközeit alkalmazó regressziós összefüggéseken át egészen az okokozati kapcsolatokon alapuló, konceptuális modellekig terjednek. Ezeket az eljárásokat a hidrológia a múltban főként a hiányzó adatok pótlására (interpoláció) és a közeli jövőben várható értékek előrejelzésére (extrapoláció) alkalmazta. Nagyobb folyóink vízjárásának előrejelzésére sikeresen alkalmazzák a HOLV-TAPI-modellt, amelynek egyes moduljai az éghajlati elemek (csapadék, hóolvadas, hőmérséklet) és a lefolyó vízmennyiség közötti kapcsolatokat használja fel. Az éghajlat és a víz kapcsolatának leírására múltban kifejlesztett eljárások lehetnek elsősorban alkalmasak az éghajlati változások hatásainak vizsgálatára is, amint ezt több hazai és még több külföldi példa alátámasztja. Jóllehet az eljárások eredményesen alkalmazhatók a múlt feladataiban, az éghajlati hatásvizsgálatokban való használatuk több bizonytalanságot vet fel, amelyekből kettőt emelünk ki: - Az egyik bizonytalansági forrás, hogy bármely eljárás alkalmazása esetén is olyan mértékű az éghajlati adatok tér- és időbeli részletezettsége iránti igény, amilyent az éghajlatváltozás forgatókönyvei csak igen korlátozottan tudnak biztosítani. A hidrológiai modellek által igényelt és az éghajlati forgatókönyvekben biztosított adatok közti meglehetősen mély szakadék áthidalására több lehetőség kínálkozik, mint az időjárás generátorok alkalmazása, a „történelmi" adatsorok új éghajlathoz illeszkedő transzformálása, de ezen módszerek alkalmazása olyan a priori feltételeken alapulnak, amelyek nem, vagy alig igazolhatók. - A bizonytalanság másik jelentős forrása a múltbeli adatok alapján szerkesztett modellek stabilitási vizsgálatának (verifikálásának) erős korlátozottsága, szinte lehetetlensége. A műszeres észlelések idején nem fordult elő olyan éghajlat, mint amilyen az éghajlati forgatókönyvek szerint előttünk áll, a műszeres észlelések előtti korokból ugyan volt ilyen, de ezek éghajlati és hidrológiai feltártságának részletezettsége messze elmarad a műszeres észlelések idejére jellemző éghajlat feltártságától. A bizonytalanságok miatt talán a jövőbeli hidrológiai modellezések igazolása (verifikálása) kapcsán is elmondható az, amit Bartholy (1996) írt az éghajlatmodellekről: valamely éghajlati modellt igazán az igazol, ha az éghajlat a jövőben valóban úgy alakul, ahogy azt a modell ma előrejelzi. A meglévő bizonytalanságok ellenére az biztos, hogy az éghajlatváltozás hatással lesz a hidrológiai adottságainkra, a bizonytalanság a hatások mértékében van. A bizonytalanság eltérő a különböző hidrológiai jelenségekre: időtartamának és tér-