Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

478 Sipos Gy.-Kiss 7

.

" Sziget keletkezése a bio-geomorfológiai folyamatok közé tartozik, hiszen a folyórendszer hidrológiai paraméterei mellett a növényzet stabilizáló szerepe nélkül nem jönnének létre. Az eddigi kutatások szerint szigetek többféle módon alakulnak ki (Osterkamp 1998), amelyek közül a síksági folyószakaszokon az alábbiak jellemzőek: - Szabadon meanderező folyók esetében az ártér magasabb térszínei szigetszerűvé válhatnak erek kialakulásával, kanyarulatok lefűződésével (Goudie 1994). - Főleg fonatos és anasztomizáló folyókon a nagyobb zátonyformák kialakulását követő néhány évben, ha nem következnek be nagyobb árvizek, megtelepedhet a növényzet, ami stabilizálja a zátonyokat (

McCarthy et al. 1998, Kollmann et al. 1999). - Mederben lévő uszadék, törmelék mögötti felhalmozódásból keletkező homokvagy kavicspadok továbbfejlődésével (Gurnell et al. 2000, 2001). Épülésük és pusztulásuk sebességét, módját és hogy a fenti folyamatok közül melyik dominált kialakulásukkor a szigetek alakja is jelzi (csepp, lencse, romboid stb.). A tanulmányok mindegyike megegyezik abban, hogy a fenti módokon keletkezett, általában laza üledékből álló szigetek rendszerint rövid életűek, hiszen a - sodorvonal áttevődcsével a szigetek egyik oldalán lévő ág eltömődhet, így a szigetek hozzásimulnak a parthoz; - nagyobb árvizekkor intenzíven pusztulhat frontjuk és oldalaik; - a szigetek körüli üledék-felhalmozódással a szigetek folyamatosan nőnek, majd egybeolvadnak. 1. A vizsgált terület A Maros a Tisza legnagyobb mellékfolyója, hossza 749 km, vízgyűjtőterülete hozzávetőleg 30 000 km

:, ezáltal a Tisza vízgyűjtőjének közel 20%-át képviseli. A Marosnak hazánk területére csupán 28,3 km-nyi hossza esik teljes szélességében, míg további 22 km, Apátfalvától Nagylakig, a magyar-román határt alkotja. Ezen az összesen mintegy 50 km-es szakaszon esése 0,27 m/km, míg közepes vízállásnál átlagos sebessége 0,6 m/s. Heves vízjárású folyó, vízhozama Makónál árvízkor 1600 rn'/s, közepes vízállásnál 161 m'/s, míg kisvízkor csupán 21 nr'/s (tehát a kisvíz és árvíz különbsége közel 80-szoros). Hordalékszállítása jelentős, a durva fenéküledék mellett figyelemre méltó, hogy lebegtetett hordalékának töménysége (650 g/m') a Tiszának kétszerese (Bulla 1952). Mindez előrevetíti, hogy a Maros esetében igen nagyfokú mederformáló erőkkel kell számolnunk a hirtelen változó vízhozamok és a szállított hordalék mennyisége, így a folyó munkavégző képessége kapcsán. A Maros síkvidéki szakaszának kialakulása hosszú földtörténeti fejlődés eredménye. Folyásirányát - mely a holocénben is gyakran változott, s amit jól tükröz összetett, legyező alakú hordalékkúpja, valamint a már inaktív medrek sokasága végső soron a szabályozások stabilizálták (Blazovich 1993). A szabályozások előtti állapotot mutatja az I. katonai felmérés apátfalvi szelvénye (/. ábra), amely bonyolult, lefűződő meanderekkel, erekkel, szigetekkel tagolt vízrendszert ábrázol. Apátfalra alatt a szigetképződés mértéke csökkent, és a meanderezés vált dominánssá. Ez időben jellemző volt a Maros vízrendszerére, hogy a folyó árvizei szabadon öntötték el az árteret. Az első folyószabályozási munkálatok, átmetszések az 1700-as évekre tehetőek (Tóth 1992). A marosi szabályozá-