Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

3. füzet - Orlóci I.-Szesztay K.: A vízvagyon állapotának változása a XX. században

Л vízvag)'on állapotának változása а XX. században 407 időjárását négy éghajlati övezet hatásai alakítják ki. Ezt figyelembe véve megállapítható, hogy a globális és a regionális éghajlatváltozási hipotézisekből levezetett előrejelzések olyan valószerű következtetések, amiket az éghajlati övezetek hatásmechanizmusának változása akár kedvező, akár kedvezőtlen irányban módosíthat. Nagyon valószínű azonban, hogy hosszabb távon a vízjárás változékonyabb és szélsőségesebb lesz. Ez arra int, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani egyfelől a víztakarékos technológiák elterjesztésére, másfelől pedig fokozatosan gondoskodni kell a vízkészletek területi és időbeli változékonyságát kiegyenlítő tározás és vízátvezetés feltételeinek megteremtéséről. Különösen időszerű (és a tájvédelem, tájfejlesztés igényeivel is összehangolható) egy újabb Itazai tározófejlesztési program kidolgozása és ütemes megvalósítása. 2.33. A jelentősebb vízhasználatok várható alakulása. Magyarországon a lakosság háztartási - fajlagos (egy főre vonatkoztatott) - vízhasználata 1950-et követően viszonylag gyors ütemben növekedett, és 1988-ra elérte az évi 75-80 m ' értékét, ami nemzetközi összehasonlítás szerint nem sok. A rendszerváltást követően - több okból - a háztartások fogyasztása erőteljesen csökkent, és jelenleg évi 50 m'/fô-re tehető. Figyelembe véve a munkahelyi személyes vízhasználatokat is, jelenleg évente 050-700 millió m' az összes ivóvíz minőségű vízhasználat. A háztartási és az összes lakossági ivóvíz minőségű vízhasználat további alakulásában a népesség változása a meghatározó. Sajnos nagyon valószínű, hogy a tapasztalható fogyatkozást 1-2 évtizednél korábban nem lehet megállítani, és az ország lakosszáma 2010-2015-ben közelebb lesz a 9 millióhoz, mint a 10 millióhoz. Számolni kell azzal is, hogy a lakásállomány korszerűsítése (különösen a takarékos vízhasználati eszközök terjedése) igen lassú folyamat lesz, és így a vízdíjak növekedésének is korlátozottabb lesz a víztakarékossági hatása. Összességében nagyon valószínű, hogy a fajlagos vízfogyasztás indokolt növekedése esetén sem lesz az évi bruttó lakossági vízigény egy milliárd m'-nél több. Az ivóvíz minőségű vízkészletek várható terhelésének becsléséhez ezt az értéket növelni kell az ipar ivóvíz-minőségű igényeivel, feltételezhetően évi 100-200 millió m'-rel. A magyar ipar korábban rendkívül pazarlóan használta a vizet, ami a bőséges vízforrások (pl. a Duna) mellett esetleg gazdaságos is volt. Úgy vélelmezhető, hogy a jövőben is a villamos-energiaipar lesz a legnagyobb vízhasználó (nagy részben a jelenleg is meglévő vízkivételi kapacitásával). Valószínű, hogy az ipar szerkezeti átalakulása úgy folytatódik, ahogy megindult, és a vízigényes iparágak növekedése nem lesz erőteljes. Számolni lehet azzal is, hogy a vízminőség-védelmi szabályok erőteljesen visszahatnak a vízhasználatokra, és növekedik az ismételt vízhasználat. Összességében - a fejlett országok helyzetére is figyelemmel - az ipari frissvíz használat a tervezési időszakban a jelenlegi 4,7 km'-ről feltételezhetően 5,5-6 km'-re fog növekedni. A magyar mezőgazdaság jövője igen sok bizonytalansággal terhelt. A tulajdonviszonyok változása, a termelési mód felbomlása és a piaci viszonyok alakulása a fejlődést nagyon lassító feltételek. Állítható azonban, hogy az éghajlati és talajtani adottságokból fakadó előnyök csak akkor aknázhatók ki, ha jelentősen csökkentik a vízháztartás szélsőséges voltából fakadó kockázatokat. Az öntözés fellendülésére és a halastavak gyarapodására, ha nem is az időszak elején, de számítani kell. A 4.