Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

3. füzet - Orlóci I.-Szesztay K.: A vízvagyon állapotának változása a XX. században

378 Orlóci l.-Szesztay К. kenységek hangsúlya a közös informatikai (hidrológiai, műszaki, gazdasági) alapok megteremtése és folyamatos korszerűsítése felé fog eltolódni. Ezeket az irányzatokat tükrözi és erősíti a vízgyűjtő-bizottságok munkájában résztvevő szakintézmények közötti közvetlen tapasztalat csere előmozdítására az EU keretében francia kezdeményezésre létesített nemzetközi informatikai hálózat (RIOB), amelybe az 2003. márciusi Harmadik Vízügyi Világfórum időpontjáig 134 intézmény kapcsolódott be 52 országból (Rachetot-Narquin 2003). Huszadik századi példák jelzik, hogy a fenti két irányzat bekövetkezésének feltételezése a realitások határain belül marad. Az országok közötti együttműködés tekintetében gondolhatunk a Rajna vízminőségének az 1960-as és 1970-es években elért jelentős mértékű javulására, amihez az egymás iránti bizalom alapján és az anyagi eszközök birtokában valamennyi vízgyűjtőbeli ország vállalni tudta a környezetvédelem és a vízminőség szabályozás legmesszebbre nyúló feltételeinek teljesítését is. Az országon belüli folyószabályozási együttműködés terén az LISA Tennessee-völgyi Bizottságának az 1930-as években megvalósult széleskörű területfejlesztési programja említhető példaként, amelyben a „new deal" kezdeményezéseihez csatlakozva valamennyi érintett gazdasági ágazat és igazgatási szakintézmény minden vonakodás és hátsó gondolat nélkül teljesítette a Bizottság keretei között közösen megállapított talajvédelmi és folyógazdálkodási előirányzatokat. 1.6. Tavak és beltengerek eutrofizálódása A folyók, tavak és beltengerek élővilága sok ezernyi növény és állatfajnak a földtörténet folyamataival kialakult tápláléklánc által szabályozott együttese. Ennek alapja a vízi élettér fizikai és kémiai adottságaival meghatározott elsődleges szeives anyagtermelés (a „trofitás"), amelynek mértékét és jellegét a fotoszintézis kémiai folyamatláncának kritikus elemei (többnyire a nitrogén és a foszfor jelenléte és utánpótlódása) határozzák meg. A folyógazdálkodás sokirányú tevékenységei a forrástól a torkolatig végigkísérik a területi víz-összegyülekezés és a mederbeli vízlefolyás folyamatait, a járulékosan keletkező sokféle externális hatás a folyórendszert befogadó tavakat és beltengereket tápláló víz fizikai és kémiai állapotában, (köztük a nitrogén és foszfor vegyületek mennyiségének növekedésében) összegeződik. A befogadó állóvizek nitrogén és foszfor bevételének viszonylagosan kismértékű növekedése is többnyire igen jelentősen megnöveli a torkolati öblözet elsődleges szerves anyag termelését, és ezzel felborul a víztér táplálék láncának hosszú időn át kialakult belső összhangja. A táplálék lánc legalsó fokán keletkező élőlények (többnyire a kék és zöld algacsoportok) hirtelen megnövekedett mennyiségét a csatlakozó felsőbb láncszem élőlényei nem tudják elfogyasztani. Az így „feleslegessé" váló és elpusztuló algatömeg szerves anyagának lebontása elfogyasztja a biokémiai egyensúly egyik legfontosabb szabályozóját, a víztér szabad oxigén készletét és ezzel a tápláléklánc egészének egyensúlya felborul: megkezdődik, illetve rendkívüli mértékben felgyorsul a torkolati öblözet vízi életterének elöregedése és pusztulása: az eutrofizálódás. Az eutrofizálódás első tüneteit a nitrogénben és foszforban gazdag városi szennyvizeket befogadó tavakban észlelték. Az VSA Wisconsin államában Madison város