Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)
1. füzet - Orlóci I.-Szesztay K.: A vízgazdálkodás anatómiájának vázlata
34 Orl ùci I.-S iesztay К. fejlesztését, valamint a hullámterek természetes élővilága fejlődését szolgáló intézkedések hatékonyságát nagymértékben csökkenti a meder és a vízjárás változása. Ezért alapvető feladat a folyók medrének és vízjárásának stabilizálása, a következmények kiszámíthatóságának, tervezhetőségének fenntartása, illetve megteremtése. Ökológiai, gazdasági és politikai érdekünk, hogy alkalmazkodjunk a Duna vízgyűjtőterületén lévő országok és az Európai Unió folyógazdálkodási irányzatához. A folyógazdálkodás szerves része a hasznosítható adottságok kiaknázása is. Az üdülési és idegenforgalmi fejlesztés lehetősége mellett elsősorban a víziutak és a vízerőkészlet kihasználására indokolt utalni. A nemzetközi tapasztalatok szerint a hajózás fejlesztése egyre inkább környezetvédelmi üggyé válik. Hazánk levegőminőségi térképe — amelyen jól felismerhetők a közúti áruszállítás kelet-nyugat irányú vonalai - arra ösztönöz, hogy a közel kétezer km össz-hosszúságú kihasználatlan vízi úthálózatunkat indokolt lesz felújítani és fejleszteni. A megújuló energiaforrások között még jelenleg is a vízerökészletet tartják a leggazdaságosabban kihasználhatónak. Európában és a világ más részein egyaránt tapasztalható a környezetet nem szennyező és veszélyt nem keltő vízerőművek építése. Folyóink vízerökészletének kihasználásával összességében mintegy 5 milliárd kWó villamosenergia (a jelenlegi hazai termelés több mint 10%-a) nyerhető. A felsorolt egyes feltételek illetve fejlesztési célok különböző műszaki megoldásokkal külön-külön is kielégíthetők. Megalapozottan állítható azonban, hogy a folyógazdálkodást irányító társadalmi igényeket minden szempontból a legelőnyösebben többcélú szabályozással lehet megvalósítani. Az új társadalmi igények kielégítéséhez azonban elsősorban nem műszaki fejlesztésre, hanem új alkalmazási, tervezési módszerekre, és különösen új döntéshozatali rendre van szükség. 6. Összefoglalás A vízgazdálkodás — mint a gazdaság bármely más ága - sokféle társadalmi szükségletet kielégítő tevékenységek összessége. Céljait és rendszerét a földrajzi adottságok, valamint a mindenkori gazdasági és politikai körülmények határozzák meg. Sajátosságát az adja, hogy a gazdálkodás tárgya — a víz — a természeti környezet legjelentősebb szabályozója, és az élet helyettesíthetetlen alapanyaga. Ellentmondásossága pedig abból fakad, hogy a vízigények kielégítése óhatatlanul együtt jár a természeti folyamatok befolyásolásával, a környezet átalakításával. A víz sokféle igény kielégítésre alkalmas, és többféle veszély forrása. A használati, vagy kockázati és az ökológiai értékek alkotják a társadalmilag jelentős tulajdonságok rendszerét. Ennek egyes, konkrét elemeit az egyének és csoportok érdekeihez kapcsolódó mindenkori vízgazdálkodási igények jelölik ki a víz fizikai, kémiai és biológiai tényezőinek függvényeként. Bármely igény kielégítése nemcsak az érintett tulajdonságot módosítja, hanem átrendezi a víz teljes tulajdonság rendszerét, módosítva annak társadalmi értékét.
