Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

1. füzet - Orlóci I.-Szesztay K.: A vízgazdálkodás anatómiájának vázlata

A vízgazdálkodás anatómiájának vázlata 31 A folyókkal történő gazdálkodásnak azonban nemcsak az ökológiai ismeretek hiányosságai a gyenge láncszemei, hanem legalább ilyen mértékű gond a fejlesztés érdekeltségeit kifejező értékrendek összemérhetetlensége. A folyóknak lényegében kettős szerepük van az ember és a társadalom életében. Egyfelől sokféle anyagi szükséglet kielégítésére alkalmas természeti készletek, valamint természeti kockázati tényezők. Másfelől a folyók - mint az ember természetes életterének dinamikus alkotó elemei - az életminőség tényezői. A folytonosan és változékonyan megújuló tulajdonságú folyók mindkét társadalmi vonatkozásban hatáshordozók. Nagy földrajzi területen kapcsolnak össze elkülönült gazdasági tevékenységeket és különböző élőhelyeket. Mindezen tulajdonságokat az ember különbözőképpen ítéli meg, más-más módon értékeli. A gazdasági eszközökkel megvalósuló folyószabályozás és hasznosítás lényegében olyan értékváltoztatási tevékenység, amelyhez a piaci értékrendbe tartozó eszközöket használnak fel, de a létrehozott új értékek (szolgáltatások) már részben, a megváltoztatott tulajdonságrendszer pedig zömében kívül esik a gazdasági értékkategóriák körén, és nem szerepel a statisztikai nyilvántartásokban sem. A teljes naturális és az egységes értékmérleg hiánya miatt a folyóhasznosítás indokoltságának megítélése világszerte bizonytalanságokkal terhelt. Időszerű és fontos feladat a magyar vízgazdálkodásban az integrált folyógazdálkodás módozatának kialakítása (amelynek főbb elemeiről a VII. táblázat tájékoztat), és a Rábán szerzett tapasztalatok általános hasznosítása. Hazánk teljes egészében a Duna vízgyűjtő területéhez tartozik. A mély fekvésű ország vízhálózatát a Dunán kívül négy nagyobb (Dráva. Tisza, Maros. Hármas-Körös) és mintegy húsz közepes és kisebb folyó, valamint több ezer patak és csatorna alkotja. A teljes természetes vízhálózatunk sűrűsége kisebb, mint az európai átlag, ugyanakkor hajózható folyóink fajlagos hosszának értéke az átlagnál nagyobb. Adódik ez utóbbi abból, hogy hazánk területe a Duna gyüjtömedencéje, ahol a politikai határokat átlépve egyesülnek a Keleti-Alpok és a Kárpátok folyói. Vízhálózatunkban csak hét kisebb folyó (ezek is inkább nagyobb patakok) tartozik az országhoz, ugyanakkor a Duna, Dráva, valamint a Tisza és a Bodrog vízjárását és vízminőségét Magyarországon kívül több ország is befolyásolja. A közös —nemzetközi -érdekeltség mértékét jelzi, hogy a folyók mintegy 10 ezer km-es összes hosszából (az eredettől a torkolatig) kereken 3200 km tartozik részben (határfolyóként érintőlegesen) vagy teljesen Magyarország területéhez. Ennek az adottságnak a tartalmi jelentőségét növeli az, hogy a külföldi eredetű mellékfolyóknak a hatáshalmozódás tekintetében legkritikusabb, torkolati szakaszán kell gazdálkodnunk. Hazánk a politikailag megosztott vízrendszereknek világviszonylatban az egyik legsokrétübb feltételű és a legeredményesebb együttműködést elért országa. A folyógazdálkodás nemzetközi feltételeit illetően kedvező fejlemény a Helsinki Konvenció (1992) és a Szófiai Egyezmény (1994) megszületése. Az első a határokat keresztező vizek védelmére és használatára fogalmaz meg ajánlásokat. A második - a Duna védelmére és fenntartható használatára irányuló egyezmény — az érdekelt országok együttműködését nemcsak ajánlásokkal irányítja, hanem intézményes keretet teremt a vizgyüjtötcrület teljes körű, integrált információrendszerének létrehozására. Különö-