Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)
2. füzet - Horváth E.: Dendrokronológiai vizsgálatok magyarországi fafajokon
298 Horváth Emil A numerikus ábra a feldolgozás első, s igen fontos lépése, amikor is a minta jelentősebb gyűrűit jegyezzük fel a hozzájuk tartozó észrevételekkel, megjegyzésekkel. A numerikus ábra készítése szabályainak megfelelően, azt az évet, amelyikhez tartozó évgyűrű diagnosztikai jelentőségű, kiírjuk és jellel látjuk el. Azt, amelyik az előtte lévőhöz képest az átlagostól vékonyabb, nem kap jelölést, amelyiket vékonynak minősítünk, egyszer húzzuk alá, amelyik igen vékonynak, kétszer, és így tovább. Azt, hogy egy évgyűrűt vékonynak vagy vastagnak minősítünk, az illető évgyűrű és az év szerint egy évvel fiatalabbnak (előtte lévőnek) az aránya határozza meg, s nem az abszolút vastagsága. E szerint megkülönböztetünk: az átlagosnál vékonyabb, vékony, igen vékony, rendkívül vékony évgyűrűket, valamint vékony évgyűrű-sorozatokat. A vastag évgyűrűket B-vel jelöljük. A numerikus ábra nagyon fontos feljegyzés a mintáról, hiszen a diagnosztikai értékkel bíró évek jelennek meg rajta, elősegítve az idősor későbbi azonosítását (datálását). A munkát megkönnyítendő: a béltől — annak hiányában az első évgyűrűtől — indulva, tízévenként jelöljük meg az évgyűrűket egy tűszúrással, ötven évenként kettő, száz évenként három tűszúrást tegyünk az évgyűrűbe. Ez főként hosszú idösorú, vékony, nehezen elkülöníthető sorozatoknál hasznos, ahol egy-két év tévedés később bonyodalmakat okozhat. A numerikus ábra végső formáját akkor nyeri el, amikor az évgyűrűt reprezentáló naptári évet v. sorszámot, a minősítésnek megfelelő jellel ellátjuk. Tapasztalat, hogy bizonyos számú minta vizsgálata esetén, statisztikai szabályosság alakul ki a numerikus ábra osztályai között, tudniillik az, hogy hány %-os eltérés jellemző egyes osztályközökre, ami elég pontosan meghatározható. A terepi munka fontos eleme a numerikus ábra, mert annak elkészítése feltételezi a kérdéses minta igen részteles tanulmányozását. Tehát, a lejegyzett értékeken túl, átfogó kép marad meg bennünk az egész mintáról, ami a későbbiekben nagy fontosságú lehet. Másrészt, az évgyűrűk minősítéséhez nagy tapasztalat szükséges, amit évek alatt lehet megszerezni. Mindezen tudás birtokában sem egyszerű a feladat, különösen „zavart" növekedésű faminták esetében. Ilyen esetekben megnő a hibás értékelés lehetősége, ami a későbbi munkafázisokban-pl. kronológia-építés —nehézségeket okozhat. Ezek kiküszöbölésére javasolt a numerikus ábra készítése számítástechnikai eljárással, ahol a „HA" feltételek egymásba ágyazását alkalmaztuk, mint kritériumot. Vizsgálataink során megállapítottuk: - ha a kérdéses évgyűrű vastagsága az előző évihez képest: 100-85% volt, a minősítésnél nem vettük figyelembe, - ha 84-78% volt (az átlagnál vékonyabb) 1, - ha 77-68% volt (vékony) 2, - ha 67-56% volt (igen vékony) 4, - ha 55-39% vagy ennél kisebb volt 7 számot rendeltünk az illető évgyűrűt jelölő év mellé (II. táblázat).
