Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)
2. füzet - Horváth E.: Dendrokronológiai vizsgálatok magyarországi fafajokon
Dendrokronológiai vizsgálatok magyarországi fafajokon 295 A minták lehetnek datáltak, tehát ismert a kivágás időpontjuk, vagy ismeretlen korú, „lebegő" idősorú minták. Ismeretlen korú például egy szőlőprés darabja vagy egy régészeti feltárás során előkerült faalapú lelet. A minta fajtája lehet korong vagy szelet élőfából, továbbá magminta, amelyet speciális magminta-vevővel lehet venni. Az utóbbi módszert főként élőfából történő mintavételnél alkalmazzák. Az évgyűrűk biztos elkülönítése, az évgyűrütípusok felismerése az alapja az eredményes munkának. A minta vételének helyén s idején készített feljegyzések nagyon lényegesek. Sok megfigyelést, ehhez fűzött gondolatot jegyzünk le ilyenkor, ami hasznos adalék a későbbiekben a kiértékeléskor. Ezek a feljegyzések jellemezzék a fát és környezetét, állapotát, a környezeti viszonyokat. 1.2. Az évgyűrű kialakulása Lombosfáink törzsének vastagsági növekedése általában április-májusban kezdődik, s egészen augusztus végéig, szeptember elejéig tart. Ebben az időszakban hozza létre a fatest a két részből álló évgyűrűt, a lazább és világos színű tavaszi pásztát, amelyet nagy átmérőjű, vékonyfalú szállító szövetek alkotják, valamint a kései pásztát, ami sötét színét, s nagy sűrűségét a vastagfalú szilárdító szövetektől kapja (Gencsi 1980). Az 1. ábrán ')ó\ láthatóan különül el a nagy átmérőjű, szállítóedényü tavaszi pászta a tömör szerkezetű kis átmérőjű, szállítóedényü nyári pásztától. E két pászta alkotja az illető évet reprezentáló évgyűrűt. A tavaszi pásztából a nyáriba való átmenet általában folyamatos. Az éves gyűrű vastagságát elsősorban az illető év csapadék és hőmérsékleti viszonyai határozzák meg, de befolyásolja az előző év(ek) meteorológiai, hidrológiai állapota is. Az esetek többségében az évenkénti fatest-növekmények (évgyűrűk) szabályszerűen, a leírtak szerint képződnek. A bél körül mint koncentrikus körök alakulnak ki. Az évgyűrű kialakulásával foglalkozó kutatások bizonyították, hogy az időjárás hatása azokban az években a legszembetűnőbb, amikor az időjárás szélsőséges értékeket mutat - hosszantartó lehűlés, szárazság, stb. - ami jelentős mértékben befolyásolja a fa sejtfejlődését. így a limitáló környezeti feltételek több fára hatnak ugyanolyan mértékben, mint amikor „átlagos" körülmények uralkodnak a termőhelyen. Ilyenkor ugyanis a helyi tényezők dominálnak, s ezek hatása érvényesül az évgyűrűk kialakulásában ( Jeffrey 1978). Bizonyos meteorológiai és egyéb, a fatest növekedését befolyásoló tényezők hatására (hosszan tartó szárazság, betegség, rovarrágás, tűz, stb.) rendellenes évgyűrűk képződnek. Szélsőséges klímájú vidéken előfordulhat, hogy egyáltalán nem növeszt évgyűrűt a fatest (Glock 1937). A rendellenes évgyűrűk felismerésére, értékelésére külön irodalmak állnak rendelkezésre. Mellőzve a részletes felsorolást, most csak azzal a néhánnyal foglalkozunk, amellyel munkánk során találkoztunk. A nehézségek azokban az esetekben adódnak, ha egy évgyürűsorozatban túl kevés vagy túl sok évgyűrű van.
