Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

2. füzet - Zellei L.-Sziebert J.: Dombvidéki vízfolyások medre és hullámtere vízszállító képességének vizsgálata

5. ábra. A Manning-féle simasági együttható és a közepes vízmélység kapesolatána évszakos változása Figure 5. Seasonal relationship between the Manning smoothness coefficient and the mean flow depth Bild 5. Saisonelle Beziehung zwischen dem Manningschen Glattheitskoejfizienten und der mittleren Wassertiefe рис. 5. Связь коеффициента шероховатости по Маннингу и средней глубины Az 5. ábrán bemutatott évszakos elválasztással készített paraméterek között egyértelműen kapcsolat nem mutatható ki. A meder simaság — közepes vízmélység kapcsolatot összefoglalóan kifejező 6. ábra szerint a simaság a közepes mélység növekedésével kismértékben mintegy 50 (m

,/

3/s) értékről 25-re csökken, elérve a 0,8 m közepes mélységet. A tapasztalatokkal egyező tendenciából a csekély számú nagyvízi adat miatt biztos következtetés nem vonható le. Elhelyeztük ugyanakkor az ábrán a „Nyílt medrek vízszállító képessége" című MI-10-291/2-85 műszaki irányelvben adott, a Karasica vizsgált szakaszára érvényesnek tartott meder simaságok jellemző (maximális, közép, minimális) értékeit. Az összevetés szerint a meder simasága jobb, mint a feltételezett „Gondozatlan csatorna, parti vegetáció; tiszta fenék, bokor az oldalakon" meghatározásokkal jellemzett csatornához adott értékek (MI-10-291/2-85). Figyelembe veendő ugyanakkor a számított simaság (k') előállítási módszeréből következő mintegy 10%-kal magasabb értéke, valamint hogy az eredmények döntően kisvizekből származnak. A 7. ábrán bemutatott vízhozam görbe vízmélység függő simaság kapcsolattal számított változata összehasonlítva a döntően kis- és középvízi eredményekre támaszkodó trenden alapuló extrapolálással jól mutatja a nagy vízi tartományban mérsékelten növekvő vízszállító képességet. A következtetések megalapozottságát korlátozza a kevés nagyvízi mérési adat. Jól bizonyítja ezt a 8. ábra, ahol a vízállás és a vízhozam