Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

2. füzet - Hankó Z.-Bauer M.: A bősi vízlépcső üzemvízcsatornájának hidrobiológiai (ökölőgiai) változásairól

A hősi vízlépcső üzemvízcsatornájának hidrobiológiái (ökológiai) változásairól 221 3. Epilógus A Pozsony-Budapest Duna-szakasz eredeti hidrobiológiái/ökológiái állapota folyószerüként jellemezhető (a bős-nagymarosi folyami vízlépcső rendszer építésének megkezdése előtt); annak ellenére, hogy a XIX. és a XX. század közepe között a folyó természetes fejlődését intenzív és súlyos emberi beavatkozás befolyásolta (árvízmentesítés, folyószabályozás és a folyómeder szabályozása útján). A folyami jelleg és a kapcsolódó hidrobiológiái/ökológiái (folyamszerü) állapot nem változott meg általánosságban a bős-nagymarosi folyami vízlépcső rendszer felső, dunacsúny-bősi üzemvízcsatornás alrendszere megépítése és üzemelése nyomán. Egyedüli kivétel a dunacsúnyi duzzasztómű felvízi tározója, amelynek az állapota (a visszaduzzasztás következtében) átmeneti jellegű a folyó- és a tószerü tartományok között; és így a hidrobiológiái/ökológiái állapot is átmeneti típusú. A fentieken túlmenően a vízrészecskék különböző útvonalai kifejezetten potamológiai jelleget mutatnak és ennek következtében általánosságban nincs változás a múlt és a jelen (az alrendszer megépítése előtti és utáni) hidrobiológiái/ökológiái állapota között. A dunacsúnyi duzzasztómű felvízi tározójában a kiülepedő iszap lehetséges toxikus anyag tartalma ellenőrzendő és figyelemmel kísérendő. Amennyiben a toxikus tartalom növekedése tapasztalható, akkor a szennyezett anyag kikotrásáról és biztonságos deponálásáról gondoskodni kell (deponálás helyett tisztítás és visszaürítés is elképzelhető). A Szigetköz mentén mind a bal oldali, mind a jobb oldali „hullámtéren" a mellékágak (árvízkor a középvízi mederrel együtt) a halak ívó és ivadéknevelö tavaiként szolgáltak. Az árvízmentesítés és a folyószabályozás nyomán a hullámtéri mellékágak és a középvízi meder elszakadtak egymástól a középvízi meder partvonala mentén; és így gyakorlatilag megszűnt a hullámtéri mellékágak szerepe a halak szaporodásában. Ezt a funkciót valahogy helyre kell állítani. Erre a célra, alkalmasnak látszanak a Szap és Gönvü közötti Dw/ítf-szakaszon (mindkét oldalon) a „hullámterek" mellékágai. E mellékágak „ívó és ivadéknevelő tavakkénti" kiépítése indokoltnak tűnik. Végül, de nem utolsó sorban, a középvízi mederszabályozást (valószínűleg csatornázással), valamint az elhagyott Duna-szakasz karbantartását a dunakiliti duzzasztóműtől le egészen Szap'\g meg kell oldani. IRODALOM Bauer M.—Hankó Z. A Gabéikovo/Bös Nagymaros Vízlépcsőrendszer. A Gabiíkovo/Bös-i rész környezeti hatásainal áttekintése (hat év megfigyelései alapján). Közzétette a Comenius Egyetem (Bratislava/Pozsony, Szlovákia) Természet-tudományi Kara és a Szlovák Köztársaság teljhatalmú megbízottja (Gabc'íkovo-Nagymaros Vízlépcsőrendszer) megbízásából a Ground Water Consulting Ltd., Bratislava/Pozsony, 1999. A tanulmányok értékelő összefoglalása. Hidrológiai Közlöny Melléklete, 81. évfolyam, 3. szám, Budapest, 2001. Felßldy L. \ A vizek környezettana. Altalános hidrobiológia. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1981. Istvánovics V. Somlyódy L.: 7. Ökológia és természetvédelem. In: Somlyódy L. (szerkesztő): Magyarország az ezredfordulón. A hazai vízgazdálkodás stratégiai kérdései. Magyar Tudományos Akadémia, Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Csoport, Budapest, 2000.