Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

2. füzet - Hankó Z.-Bauer M.: A bősi vízlépcső üzemvízcsatornájának hidrobiológiai (ökölőgiai) változásairól

216 Hankó Z.-Bauer M. Ameddig az élőlények vagy társulásuk valanciaspektruma (a maga tolerancia határaival) a környezet miliőspektrumának kardinális pontokkal jellemzett határain belül helyezkedik el (a térben és az időben), addig az élettér virulens. Ezt a két alapvető tézist egy kissé részletesebben ki kel! fejteni, figyelembe véve, hogy a cél az, hogy általánosságban minősítsük (hatásaiban felméijük) a dunacsúnybősi üzemvizcsatornás alrendszer építésének és üzemének a hatásait az érintett víztestek, az átmeneti zónák és a kapcsolódó szárazföldi sávok hidrobiológiái/ökológiái változásaira. - A legfontosabb (fizikai és kémiai) összetevők (és/vagy hatásaik), amelyek a vízi környezet élölénytársulásai szempontjából lényegesek (és amelyek összessége a környezet miliőspektrumának nevezhető) az alábbiak szerint vehetők számba: gáznemű anyagok vizes oldata (vagy más szóval oldott); oldható (vagy oldott) és/vagy oldhatatlan (vagy elegyített) szerves és szervetlen anyagok (mennyiségük és minőségük, valamint egymáshoz viszonyított arányuk), a víztest hőmérséklete, a fény (behatolása a víztestbe) és a (folyóvíztől származó) dinamikai hatások; a fenti természetes és művi hatások mellett ugyanabban a környezetben élő élőlények kölcsönhatása is figyelembe veendő, mint a miliőspektrum komponense. - A legfontosabb összetevők (és/vagy hatásaik) amelyek az élőlényeket jellemzik (és amelyek összessége valanciaspektrumnak nevezhető) az alábbiak szerint vehető számba: az élőlények alapvető tulajdonságai mellett (anabolizmus/katabolizmus, növekedés, szaporodás, mozgás, érzékenység, stb.) a stabilitás iránti igény bizonyult fontosnak. A stabilitás azzal jellemezhető, hogy az élőlények ellenállást tanúsítanak a külső hatásokkal szemben, amelyek őket valamilyen „új" környezet elfogadására akarják kényszeríteni. Meglepő módon, ez a látszólag konzervatív tulajdonság nemcsak az egyedi élőlényre érvényes, hanem az élőlények csoportjára és/vagy társulására is. Nyilvánvaló, hogy ez a fajta stabilitás egy generáció élettartamára érvényes csupán és nem érvényes az evolúció időhorizontján. A tézisekből világosnak tűnik, hogy a (vízi) környezet és a belefoglalt élettér (az élőlényeivel együtt) egy összefüggő egységet képez, amelyben az élőlények valenciaspektruma kölcsönhatásban van a környezet miliőspektrumával és viszont (térben és időben). A valencia-spektrum és a miliőspektrum kölcsönhatása egy kicsit részletesebb kifejtést igényel: - Ha az élőlények szükségletei, amelyeket a valanciaspektrum fejez ki (a tolerancia határaival) nincsenek kielégítve a környezet miliöspektruma (figyelemmel a kardinális határaira is) által, akkor az élőlények szenvednek a terheléstől. Kezdetben az élőlények megkísérelnek alkalmazkodni az „új" környezethez. Ha a terhelés átlépi az elviselhetöség határát, akkor az élőlények megpróbálnak elmenekülni, és ha ez nem sikerül, akkor elpusztulnak. - Minél diverzifikáltabb az élőlények társulása, annál alkalmasabb az „ új " környezethez való alkalmazkodásra, miután a növekvő diverzitás több, különböző kibernetikus útvonalat eredményez, és így az alkalmazkodás valamely „új"