Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

1. füzet - Orlóci I.-Szesztay K.: A vízgazdálkodás anatómiájának vázlata

A vízgazdálkodás anatómiájának vázlata 21 zásban pedig a szabványok és ajánlások általában tucatnyi, vagy annál is több kémiai és biológiai tényezőre kötnek meg határértékeket. Hasonlóképpen sokdimenziós tulajdonság az öntisztuló és hulladékbefogadó képesség, valamint a vízerökészlet és a vízi üdülési potenciál is. A készlet jellegű tulajdonságok jellemzésének második feladata a termékké vált tulajdonságok gazdasági és társadalmi értékének meghatározása. Ebben a vonatkozásban a vízhez kapcsolódó termékeket és szolgáltatásokat három csoportba célszerű sorolni. Az első csoportba azok a termékek és szolgáltatások tartoznak, amelyek másra át nem cserélhetöek és csak hasonló minőségű vízzel pótolhatók (ivóvíz, a vízi tájak kulturális és esztétikai értéke, gőzkazánok és gőzgépek vízszükséglete stb.). Az értékmérés második csoportjába azok a termékek és szolgáltatások kerülnek, amelyek helyettesíthetöek ugyan, de - helyhez kötöttségük, vagy más körülmények folytán — nem válhatnak áruvá (a vizek öntisztuló és hulladék befogadó képessége, hűtővíz szolgáltatás, szivattyús energiatározás stb.). Végül az értékmérés harmadik csoportját azok a vízhez kapcsolódó termékek és szolgáltatások alkotják, amelyek árujellegúek (vízeröhasznosítással termelt villamosenergia, vízi áru és személyszállítás, élövízi és tavi halászat halhús termése, vízi és vízparti üdülés, folyami és ártéri kavics termelés, stb.). A három csoport között természetesen nincs éles határvonal; az értékmérési csoportokat és módozatokat az adott gazdálkodási feladat helyi adottságai szerint esetenként kell megállapítani. A víz kockázat (veszélyforrás) jellegű tulajdonságai a gazdálkodási folyamatokban és döntésekben kármegelőzési és kárcsökkentési feladatként jelentkeznek. Társadalmi és gazdasági jelentőségük és értékük tehát a bekövetkezhető, illetve az elhárított károk nagyságával mérhető. A víz veszélyforrás jellegű tulajdonságai egyrészről az időjárási és vízjárási szélsőségekhez kapcsolódnak (árvizek, belvizek, aszályok, fagykárok stb.), másrészről a víz mechanikai és biológiai sajátosságaihoz, illetve hatásaihoz fűződnek (talajerózió, partszakadás, a víz által okozott és terjesztett különféle megbetegedések). Az elhárított, illetve bekövetkezhető károk mérésének lehetőségei és módozatai tekintetében három csoportot célszerű megkülönböztetni: emberi életet és egészséget veszélyeztető hatások; építményeket és más állóeszközöket érintő hatások; és végül a termelési tevékenységeket és az életminőségi feltételeket érintő hatások. Módszertani szempontból a jellemzés és a mérés feladatai ebben a csoportban is általában többtényezősek. Valamely adott tulajdonságot a vízkészlet több hidrológiai és vízföldrajzi tényezője együttesen határoz meg, és a bekövetkezhető károk alakulásában az adott terület számos társadalmi és gazdasági tényezője játszik szerepet. Az árvízveszély mértékét például az árhullám tetözési szintje, az áradás hevessége, a tetözés időtartama, a vízmozgás sebessége és más hidrológiai, illetve hidraulikai tényezők együttesen határozzák meg. Az adott árhullám levonulásakor bekövetkezhető károk alakulásában pedig az árterület igen sokféle terület használati és életmódbeli tényezője játszik szerepet. A víz ökológiai tulajdonságai a gazdálkodási folyamatokban és döntésekben mint a földrajzi környezet, valamint a növény- és állatvilág szabályozó eleme, és ezen keresztül az ember és a társadalom számára mint az élettér tényezői jelennek meg. A