Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

2. füzet - Juhász E.: Magyarország vízi közmű ellátása

194 Juhász Endre Az I. táblázatból és az 4. ábrából kitűnik, hogy a dél-alföldi országrész (Bács, Békés, Csongrád) továbbá Szolnok, Somogy, Szabolcs, Tolna megyék csatornázottsági szintje rendkívül alacsony és hogy milyen jelentős mértékű az országos átlagtól való lemaradásuk. A mérleg pozitív oldalán a föváros (5%) mellett Győr-Sopron megye (23,3%) áll, mivel az olló itt a legkedvezőbb. A területfejlesztési koncepció - az EU szempontok figyelembevételével - a közigazgatásban eddig kialakult megyei struktúrát régiókká kívánja a jövőben átalakítani. Az előrejelzések szerint az ország 19 megyéjét és a fővárost összesen 7 régióba tömörítik. AII. táblázat már régiók szerinti bontásban mutatja be 2003.

1. 1 -én a ellátottság helyzetét. A dél- és észak-alföldi régiók alacsony ellátási mutatói ebből is kitűnnek, míg Pest megyét a föváros a legelőnyösebb pozícióba emeli. Ezért is akar a megye különválni, mert így nagyobb Uniós támogatást remél. A III. táblázat a hálózatok kiépítettségének szintén régiók szerinti eloszlását mutatja. Az ivóvíz és szennyvíz gerinc vezetékek országos átlagban ugyan 2:1 arányt mutatnak, ám a közép-magyarországi és a nyugat-dunántúli régiók viszonylag kedvező számait a dél-alföldi régió jelentősen mérsékli. Az országos átlaghoz kialakult ~70%os szórás számottevő s egyben utal a felzárkóztatás szükséges tendenciáira is. Annak ellenére, hogy a vezetékhosszaknál a jelzett arány áll fenn, az 1 főre jutó fajlagos hosszak aránya nem konvergál. Ez egyrészt a csatornahálózatok kihasználatlanságára (bekötések hiányára) hívja itt is fel a figyelmet, másrészt igazolja a kis települések rendre 90%-os kiépítettségének indokolatlanságát {OVF 2003). Magyarország 2001. év végén készített Szennyvízelvezetési Nemzeti Programja szerint — számított és megalapozott műszaki becsléssel történt kiegészítés alapján — az ország LE-ben (lakos egyenérték) kifejezett összes szerves anyag terhelésének mértéke (a 2002. évi adatok alapján való aktualizálás folyamatban) az alábbiak szerint alakul: Csatomázásra nem előirányzott területek: 0,506 mill. LE. >2000 LE területeken: 12,647 mill. LE. <2000 LE területeken: 0,599 mill. LE. Nem közcsatomára kötött ipar 0,600 mill. LE. Összesen: 14,352 mill. LE. Megjegyzés: a „LE" szennyvíz-technológiai mértékegységet jelent. Átszámítási érték a kereskedelmi-, a szolgáltatói-, az ipari- és a háztartási szennyvizek összehasonlítására, a keletkező szennyvíz vagy a szennyező anyagok egyikének napi mennyiségére vonatkoztatva. Lakosegyenérték a napi BOI

5 alapján, LE^o azt jelenti, hogy a szennyvíz 5 napos biokémiai oxigénigényének fajlagos értékére — 60g/fö/d — vonatkoztatják. Közcsatomára rákötöttek 2003-ban a fenti, várhatóan csatomázásra kerülő összes terhelésekből -6,0 mill. LE-t, mely az összes terhelés cca. 43,5%. Ez a szám nem tévesztendő össze a lakások bekötési arányánál jelzett ~57%-os értékkel! 3. A szennyvíztisztítás helyzete ma A IV. táblázaton nyomon követhetjük a kiépített szennyvíztisztító berendezések régiók szerinti névleges, hidraulikus kapacitását, továbbá a 2002. évi átlagos szárazidei terhelési értékeket a tisztítási fokozatok figyelembevételével, míg az V. táblázat