Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)
2. füzet - Juhász E.: Magyarország vízi közmű ellátása
Magyarország v izi közmű ellátása 187 ben megállapítható, hogy hazánk összes ivóvízmüveinek kapacitása hatvan-hetvenszerese volt a szennyvíztisztítókhoz képest. Az ivóvízellátás és szennyvízelvezetés közötti eltérő igény, valamint a fejlesztés terén döntést hozók „befolyásolt" megítélése már az évszázad elején a „közműolló" kialakulására vezetett, mely a későbbi időszakra mindig is jellemző maradt. (Ez a tendencia csak a '80-as évek közepétől kezdett megváltozni, s a '90-es évek közepétől indult meg valójában a csatornázás az intenzívebb felzárkóztatása). A II. Világháború után, 1948-ban ötvennyolc városunk közül mindössze huszonnyolcnak volt ivóvízhálózata (/. ábra), s csupán huszonháromban működött szennyvízcsatorna (2. ábra). A 3250 községből 8-ban volt víz-, négyben pedig szennyvízhálózat (Juhász 1993). Az újonnan létrehozott Országos Vízgazdálkodási Hivatalnak legelső feladata az ország vízi közmú fejlesztés munkatervének elkészítése, a kialakult állapotjavítása volt (OVH 1948). A II. világháború után a kárelhárítást követő „első ötéves terv"-ben (1950) a nehézipar fejlesztése dominált. A „vas és acél" országában természetszerűleg a szocialista városok fejlesztése volt az elsődleges, beleértve a vízi — közmű — infrastruktúrát is. (Dunaújváros, Kazincbarcika, Várpalota, Komló, Oroszlány, Tatabánya, Ajka, Leninváros stb.) A túlfeszített ipar- s vele párhuzamos lakásfejlesztés jelentós megtorpanást eredményezett, ám a meg növekedett vízfogyasztás a vízmüvek bővítését ill. újak építését nem nélkülözhette. Mit lehetett hát elhagyni?: természetesen a csatomázást, legfőképp a szennyvizek tisztítását. 2. ábra. Csatornázás ellátottság 1948 végén Figure 2. Sewerage development in Hungaiy at he end of 1948 Bild 2. Entsorgungsgrad mit Kanalisation am Ende des Jahres 1948 рис. 2. Уровень снабжения канализацией в конце 1948 г
