Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

2. füzet - Juhász E.: Magyarország vízi közmű ellátása

186 Juhász Endre A harmincas években Pesterzsébet és Nagykanizsa, 1938-ban pedig Szombathely épített, illetve bővített egyesített-, míg Miskolc és Székesfehérvár elválasztott rendszerű csatornát. Csak gyűjtő hálózatot épített pl. Kaposvár, Siófok, Pécs, Balatonföldvár. Ide kívánkozik Joó (1929) beszámolójának zárszava: csatornaépítés és szennyvíztisztítás terén még nagyon sok tennivalónk van. Bízzunk a jövőben, országunkgazdasági helyzetének megszilárdulásában. Ebben az esetben a mulasztásokat pótolhatjuk, mert szellemi felkészültségünk meg van hozzá, csak az anyagiakban van hiány\" A statisztikai adatok szerint 1928 és 1940 között új vízmű hazánkban nem épült. Olyan városoknak, mint Salgótarján, Balassagyarmat, Nyíregyháza, Békéscsaba, Hódmezővásárhely, Kecskemét és Kőszeg, még nem volt vezetékes ivóvíz ellátásuk. Abban az időben a szakírók is elsősorban a jobb ivóvízellátásért szálltak síkra, a szennyvíz teljes mértékben háttérbe kényszerült. Az is igaz, hogy a szennyvízelvezetéssel kapcsolatos korabeli statisztikai adatgyűjtés rendkívül szegényesnek minősíthető. A sűrűn beépített városi körzetekben ugyan építgettek csatornákat, ám ott ahol bővizű befogadó volt a szennyvizek tisztítása szóba sem került. Már csak azért sem, mert ekkortájt jobbára csak a mechanikai tisztítását (rácsok elhelyezését, legfeljebb az ülepítést) tartották szükségesnek. Az abban az időben újszerűnek számító csepegtetőtestes biológiai tisztítás csak kevés helyen épült, s üzemeltetésük sem felelt meg a követelményeknek. Összességé1. áhra. Vizvezetékes ivóvízellátottság 1948 végén Figure 1. Piped water supply in Hungary at he end of 1948 Bild 1. Versorgungsgrad mit Leitungstrinkwasser am Ende des Jahres 1948 рис. 1. Уровень снабжения питевой водой из внутрипроводных систем в конце 1948 г