Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

2. füzet - Juhász E.: Magyarország vízi közmű ellátása

Vízügyi Közlemények, LXXXV. évfolyam 2003. évi 2. füzet MAGYARORSZÁG VÍZI KÖZMŰ ELLÁTÁSA DR. JUHÁSZ ENDRE Az Uniós előkészítő tárgyalások egyik sarkalatos pontja a vízi közmüvek - benne elsősorban a szennyvízelvezetés — helyzete és a szükséges fejlesztése volt. Míg ivóvízellátásunk kiépítettség ill. ellátottság szempontból megközelíti az Unió fejlettebb országainak átlagát (a minőség kérdésében bőven van még tenni való!), ad dig a szennyvíz-csatornázás, az összegyűjtött szennyvizek tisztítási minőségének területén igen komoly feladatokat kell megoldani. A szennyvíziszap elhelyezés témakörét egyenesen fehér foltként kellene kezelni, ha hasonló gondokkal nem küzdenének a leggazdagabb országok is. 2004-ben új fejezetet nyitunk. Tegyük mérlegre, mit tudunk a belépéskor felmutatni és ez mit jelent a II. Világháború után előnyösebb helyzetbe került „nyugati" országok jelenlegi szintjéhez mérve. 1. Történelmi visszapillantás A legrégebbi időkre visszatekintve a vízellátás mintegy ötezer éves múltra vezethető vissza. Mezopotámiában Kr. e. három ezer évvel épült víz- és szennyvízvezeték maradványait tárták fel (Andai 1959). Kontinensünkön a Római Birodalom fővárosában - Rómában - valósult meg először vezetékes ivóvíz hálózat. Az első nagyobb „regionális" távvezeték Kr.e. 145-ben épült: száz méter mély alagutakon és magas aquaductokon át kilencvenegy kilométerről vezették a jó minőségű vizet Rómába. A feljegyzések több hasonló - különböző irányból megépült - vezetékről számolnak be, ekképp a fővárosban naponta összesen mintegy 800 000 m

3 (9,25 m

3/s) ivóvíz szétosztására volt mód. A dombokról lezúduló csapadék és az elfolyó víz a mélyebben fekvő részeket terméketlen mocsarakká alakította, melyek mocsárlázt és rettenetes bűzt terjesztettek. A legrégebbi „zárt" csatornának a római Cloaca Maxima-X tekintik, amelyet 1,2x1,0x0,8 méteres, finoman megmunkált kőtömbökből falaztak. Eredetileg a mocsarak lecsapolására készült, ám később leboltozták, s főleg szennyvízelvezetésre használták. A lakások többsége nem volt közvetlenül a csatornába bekötve. Az udvarokon általában űrgödröket ástak, ahonnét a „híg lét" kivezették az utcára s ott büzölögve pangott a mélyedésekben. Az ókorban az emberi vizeletet mosólúgként hasznosították. Vespasianus császárnak (Kr.u. 69—79) feltűnt, hogy a mosodások a vizeletet vedrekbe összegyűjtve különösebb „befektetés" nélkül drágán eladják. Az örökös pénzhiányban szenvedő császárnak az az ötlete támadt, hogy a új bevételi forrásként a mosodásokat megadóztatja. (Ezt ma környeA kézirat érkezett: 2003. VIII. 26. Dr. Juhás: Endre oki. mérnök, a műszaki, tudományok kandidátusa.