Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Könyvismertetés 177 nem csak a magyarországi Év Múzeuma kitüntető címet nyerte el, de a számos európai múzeumból is kiemelkedve, állandó kiállításának nemzetközi különdíjával közfigyelmet keltett. De nem minden bemutató található olyan szép barokképületben, mint a Duna Múzeum. Sőt, többségük nem városban, vagy településen, hanem a természeti környezetben van, ott, ahol feladatát látta el, egy-egy régi szivattyútelepen, vagy gátőrházban található. Ezek a műszaki építmények ugyan már nincsenek napi használatban, de végérvényesen részeivé váltak a tájnak, a vizek partjainak. Őrzik a vízrajzilag egyedülálló hazai táj lenyomatát, emlékeztetnek az egyes régiók vízi életének sajátosságaira. A magyar és angol nyelvű, 60 oldal terjedelmű reprezentatív kiadvány részletesen bemutatja az 1973-ban alapított Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum három évtizedes történetét, állandó kiállításának legszebb darjait: térképeket, makettokat, berendezési tárgyakat, egykori árvízvédekezéseket, a Tisza- és Duna-szályozás, a hajózás, fürdőkultúra emlékeit. A további 21 vízügyi emlékhely többsége —10 db —műemlék szivattyútelep, amelyek a magyar vízépítészet és vízgépészet kiemelkedő alkotásai: Lesváron, Lankócon, Bátán, Viss-Törökéren, Tiszercelen, Nagyecseden, Sajfokon, Peresen, Szentesen, a Fővárosi Csatornázási Müvek ferencvárosi szivattyútelepe is. A vízügyi emlékhelyek sorába tartozik továbbá az ópusztaszeri Gátőrház múzeum, az orosházi Kútmúzeum, a bajai Deák Ferenc Zsilip, a budapesti, Gellért-hegyi víztároló, a zalavári Kis-Balaton ház és mások. Napjainkban gyakorta felmerül a kérdés: mi az az érték, amit a magyarság magával visz az európai népek, nemzetek közösségébe? A válasz nem is olyan egyszerű, de a sokfele érték között biztosan ott sorakoznak azok a tapasztalatok, szellemi és tárgyi emlékek, amelyeket a Kárpát-medencében megtelepedett magyar nép a vizekkel kapcsolatban szerzett és alkotott, amelyeknek e kiállítások, gyűjtemények méltó emléket állítanak. Dr. Szlávik Lajos