Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

152 Tímár Gábor belüli legmagasabb pont magassága van feltüntetve, méteres függőleges bontásban. A folyó hullámterét határoló gátak kiemelkednek a terepszintből, de maga a hullámtér is méterekkel a mentett oldal szintje fölé emelkedik, az intenzív hordaléklerakódás eredményeként. A jövő egy érdekes vizsgálati területe lehet az, hogy a hullámterek feliszapolódásának mértéke (a hullámtér és a mentett oldal térszinkülönbsége) milyen összefüggést mutat a geodéziai mérésekből (Joó 1992) számított aktuális felszínsüllyedési ütemmel. Hosszú távon szoros kapcsolat valószínűsíthető, de kérdéses, hogy a folyószabályozási munkák óta eltelt mintegy 100-150 év alatt e kombinált hatás mennyire szignifikánsan jelentkezett. 3. A földtani—hidrológiai folyamatokhoz alkalmazkodó, hosszú távú folyógazdálkodási rendszer A hosszú távú folyógazdálkodási rendszer lényege, hogy olyan megoldást találjunk, amely a folyó adott szelvényében csökkenti az árvízszintek magasságát, vagy megfordítva; azonos vízállás mellett nagyobb vízhozam levonulását biztosítja és kezeli az árvíz által szállított hordalék szétterítését úgy, hogy az ne okozzon a mentett oldalhoz képest gyors és nagymértékű feliszapolódást. E megoldás első eleme a hullámtér lehetőség szerinti kiszélesítése a mentett oldal rovására, lehetőleg az alacsony ártér (meanderöv) határáig (4. ábra). A kiszélesített hullámtér átlagos hidraulikai simaságának vagy tározóképességének elfogadhatóan magas értékre emelése (KVM-VITUKI2001), ennek az állapotnak minimális munkával történő fenntartása (Timár—Rácz 2001 ), illetve a hullámtér szűkületeinek szigorú és következetes megszüntetése. A 4. ábrán is jól látható, hogy az árvízvédelmi vonalak (szaggatott fehér vonal) a legtöbb helyen nem követik a meanderöv szélén húzódó magaspartot és megfigyelhető a hullámtér változó szélessége is (Timár—Rácz 2001). A megoldás második eleme a szükségtározás (síkvidéki árvíztározás), melyre az alacsony ártér kínál területet (KVM—V1TUKI 2001). A síkvidéki árvíztározás lényege az, hogy az árhullám egy bizonyos, előre meghatározott időszakában a víztömeg jelentős részét a folyó menti töltésezett tározóba vezetik, így a tetözés ugyan elhúzódik, ám a tetőző vízszint alacsonyabban alakul ki. A Tisza árvizének nagyságrendjében már másodpercenként több száz, vagy akár ezer köbméternyi víz tározására van szükség ahhoz, hogy az árhullám magasságában tartós és lényeges változást sikerüljön elérni. Ezzel együtt természetesen jelentős hosszúságú, a másodlagos árvízi veszélyeknek ellenálló új elsőrendű árvízvédelmi töltéseket kell kialakítani. Az alacsony ártéri szükségtározás is kedvez a természetes folyóvölgyi feltöltési folyamatok újraindításának, noha kisebb mértékben, mint az fővédvonal teljes áthelyezése esetében, viszont szabályozható rendszerben. A Tisza azon szakaszain, ahol az ártér szélessége mindössze 1-5 km között van, a mentesített ártér mintegy 2—4 méterrel mélyebb a legmagasabb árvíz szintjénél. E terület feltöltéséhez mintegy 1000 nagy árvíz hordalékanyaga lenne szükséges. E terület