Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

148 Timàr Gábor akkora vízhozam (mintegy 2400 m

3/s) kb. 1 méterrel magasabb vízszinttel tetőzött, mint 30 évvel korábban. A különbség az 1970-es és az 1999-es árvizek csúcsvízszintje között jelentkezett, kb. azonos csúcsvízhozam mellett. 2000-ben ennél is nagyobb volt a maximális vízhozam, ekkor újabb történelmi rekordvízszintet jegyezhettünk fel. Érdekes emellett, hogy a vízállás-vízhozam görbe felső ága is megváltozott (/. ábra)-, egységnyi vízhozamtöbblet nagyobb vízszintemelkedést okoz, mint korábban (KVMVITUKI2001 ). Hasonló folyamatot ír le a Mississippi folyam estében Criss és Shock (1998), illetve Pinter és társai (2001). E jelenség az alvízi szakaszon (csongrádi, szentesi, szegedi vízmércék) csak kisebb mértékben tapasztalható. Szolnok térségében a Tisza-meder 2000-ben hasonló vízszint mellett 200 m

3/smal kevesebb vízhozamot volt képes elvezetni, mint 1970-ben. Kérdés, hogy a vízszintemelkedés minek a hatására következett be. Lehetséges, hogy az árvizet a Szolnok—Csongrád folyószakaszon valami visszaduzzasztja? A vízállás-vízhozam kapcsolatban bekövetkezett változás egy része - kb. 100 m

3/s — a változatlan kiterjedésű hullámtér sűrűbb növényboritottsága miatti hidraulikai simaságcsökkenés, ill. a feliszapolódás miatt előállt vízszállító-képesség csökkenéssel magyarázható (Nagy et. al. 2001). A vezsenyi kanyar visszaduzzasztó hatását Rátkyés társai (2002) vizsgálták, amely a kanyar felett néhány kilométerrel centiméter nagyságrendűnek adódott. A maradék, kevesebb mint 100 m

3/s csökkenésnek viszont eddig nincs dokumentált hidrológiai oka. Meggyőződésem szerint van: legalább részben, geológiai—neotektonikai magyarázat. Magyarországon ugyanis a felszín süllyedésének (2. ábra) épp Szolnok környékén van a lokális maximuma (Joó 1992). Ennek a folyamatnak az az alapja, hogy az Alföld több száz méter vastagságú laza üledékkel kitöltött süllyedék (Siimeghy 1939, Rónai 1985). A laza üledék vastagsága is helyről helyre változó, emellett az artézivízés szénhidrogén-kiemelés az egyes körzetek jelenlegi süllyedési ütemét a kitermelés mértékével arányosan befolyásolja. A folyamatra Bendefy (1958) geodéziai szintezési eredményekre támaszkodva igen korán rámutatott, Joó (1992, 2003) adatai pedig jelentősen pontosították e képet. A szolnoki maximális felszínsüllyedés 4,3 mm/év (Joó 1992), az alatta levő Tiszakécske-Tiszasas területen viszont csak 1,3-1,5 mm/év. E süllyedés összesített hatása eredményeképp a szolnoki vízmérce 30 év alatt csaknem 100 mm-rel került közelebb a tengerszinthez, mint a tiszakécskei. Az egyenlőtlen felszínsüllyedés következtében a Szolnok feletti szakaszon (Nagykörű-Szolnok) a meder esése nő, míg Szolnok alatt (Szolnok-Tiszakécske) a mederfenék — és a hullámtér! — esése csökken. Eredmény: a Szolnok feletti szakaszra visszaduzzasztás lép fel. A 3. ábra is mutatja, gyakorlatilag a folyó eredeti hossz-szelvényének kismértékű, de nem jelentéktelen változásáról van szó. A Szolnok—Tiszkécske közötti mintegy 60 km folyószakaszon (J. ábra) az esés 0,06 m/km. A Chézy-képlet szerint pedig az átbocsátott vízhozam egyenesen arányos az esés négyzetgyökével, ezért amennyiben az e képlet szerinti, igen egyszerű modellt használjuk, ilyen átbocsátóképesség-csökkenést (abszolút számokban kifejezve mintegy 30 mVs-ot) ez a jelenség megmagyaráz. Megjegyzendő, hogy a Chézy-képlet csak