Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)
1. füzet - Szilágyi Endre: A beszivárgás vizsgálata a Zala-vízgyűjtőn
Vízügyi Közlemények, LXXXIV. évfolyam 2002. évi 1. fiizet A BESZIVÁRGÁS VIZSGÁLATA A ZALA-VÍZGYŰJTŐN DR. SZILÁGYI ENDRE A beszivárgásra vonatkozó ismeretek a vízgyűjtő vízháztartásának jobb megismerése szempontjából lehetnek fontosak. A jelentősebb hazai vízgyűjtők vízháztartási vizsgálatainál a felszín alatti vízmérleg előállítása számszerű igényeket támaszt a beszivárgásnak a mélyebb rétegeket tápláló része iránt. Ez utóbbit mind a klasszikus módszerrel, a felszíni vízmérleg alapján, a maradék elv érvényesítésével, mind hidrogeológiai megfontolásokkal meghatározták (Illés-Juhászné-Konecsny 1998, NYUDU VÍZIG 1997). Tanulmányunkban olyan eljárást mutatunk be, amely a beszivárgás sokéves átlagértéke területi jellegzetességeinek megismerését teszi lehetővé, beleértve a mélyebb rétegeket tápláló beszivárgási részt is. 1. A felszíni vízmérleg áttekintése A hidrológiai és hidrogeológiai gyakorlat egyaránt egyetért abban, hogy nagyobb kiteijedésü zárt vízgyűjtők sokévi átlagos vízháztartási egyenlete jó közelítéssel, ha a vízgyűjtőn semmiféle készletváltoztatás (tározódás vagy vízelvezetés) nincs: P = R + ET (mm), (1) ahol P — a sokévi átlagos csapadék (mm), R — a sokévi átlagos lefolyás (mm), ET- a sokévi átlagos evapotranszspiráció (mm). A lefolyás a felszíni lefolyásnak (R s u) és a csapadék felszín alá beszivárgott, a későbbiekben a vízfolyásba kerülő részének, a felszín alatti lefolyásnak (R s) az összege R = R s u + R s (mm). (2) Ha a beszivárgás (I) egyenlő a felszín alatti lefolyással, azaz I = L = Rs (3) az (1) egyenlet érvényes. Ha a vízgyűjtőről beszivárgott víz egy része valamely oknál fogva nem jelenik meg a zárószelvényben, azaz / = 4 + /, (4) ezt az I s beszivárgási részt korrekciós tagként kell a vízháztartási egyenletben szerepeltetni, tehát P = R + ET+I S (5) A kézirat érkezett: 2002. IV. 25. D. Szilágyi Endre oki. gofizikus mérnök, a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság ny. csoportvezetője.
