Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

4. ábra. Rába bal parti támfal Figure 4. Flood protection wall on the left bank of the Rába river Bild 4. Stützmauer am linken Ufer der Raab рис. 4. Левобережная подпорная стена р. Раба védtöltések 1979-1982. között épültek ki. Egyidejűleg a Lapines folyó határ menti szakaszát is rendezték, közös magyar-osztrák kivitelezésben. A Rába jobb és bal parti töltései 1982-84. között készültek el. A város belterületén 700 m hosszban támfalat kellett építeni (3-4. ábra). A Lapines árapasztó vápa építése 699 2. Az árvízi helyzet felülvizsgálata A magyar és osztrák vízügyi szakemberek 1994-ben megkezdték a térség átfogó hidrológiai vizsgálatát, amely egyértelműen kimutatta az árvízszintek jelentős emelkedését. Kiderült az is, hogy a szentgotthárdi árvízvédelmi rendszer biztonsága nem megfelelő. A vizsgálatok rámutattak, hogy az árvízhozamok növekedését a lefolyási viszonyok megváltoztatása, a vízrendezések és a Láhn-patak völgyében történő útépítések okozták: meggyorsult az árvizek levonulása, csökkent a völgyi tározódás, a völgyi utak a Lapines korábbi természetes apadását akadályozták és az ártérre kilépő víz nagy részét visszaterelték a folyómederbe. Az árvízi levonulás térben és időben bonyolultan változó rendszere miatt modellkísérletre került sor a nicki modellkísérleti telepen. A modellezés kimutatta, hogy a Lapines megnövekedett árvízi hozamát a városon nem lehet átvezetni. A vasúti híd szelvénye kicsi, a töltésrendszert a beépítettség miatt csak kismértékben lehet fejleszteni. Az árvízi helyzet kezelésére az az elhatározás született, hogy a Lapines folyó nagyvizeinek egy részét, Szentgotthárd megkerülésével, a korábbi természetes árapasztás útvonalán, a Lahn-patak völgyében kell levezetni.