Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

4. füzet - Gulyás Pál: A rotatoria és crustacea plankton minőségi és mennyiségi vizsgálata a Dunán

602 Gulyás PáI A nemzetközi Duna expedíció alkalmával a Dunából és a mellékvizeiből 98 mintavételi szelvényben Zooplankton mintákat is vettünk és azok szüredékében meghatároztuk a kerekesférgeket (Rotatoria) és a plankton rákokat (Crustacea, Cladocera, Copepoda). Mintavételi szelvényenként megállapítottuk állományaik faji összetételét és egyedsürüségét, amely alapján értékeltük a folyó és mellékvizei torkolati szelvényeinek vízminőségét. Eredményeinket a korábban végzett hasonló vizsgálatokéival is összehasonlítjuk. 1. Irodalmi áttekintés Az első Zooplankton vizsgálatokat az 1900-as évek elején az osztrák-magyar Duna-szakaszon végezték (Steuer 1901, Kottász 1913, Jungmayer 1914), melyeket azt kővetően számtalan követett a Duna menti országokban, melyeket itt nem sorolunk fel, csupán azokra hivatkozunk, amelyek a 2001. évihez hasonló hossz-szelvény vizsgálatok eredményeit adják közre. Naidenov ( 1998) az 1998-ig megjelent 164 tanulmány eredményei alapján elemzi a minőségi és mennyiségi vizsgálatok eredményeit, melyet a nyolc Duna menti országban talált fajok részletes taxon listájával országonkénti bontásban tárgyal külön megjelölve a Dunában és a mellékvizekben talált taxonok számat. A mennyiségi vizsgálatok eredményeit az állatok egyedszámának, továbbá biomasszájának az értékelésével mutatja be. A vizsgált időszakban a Dunában és mellékvizeiben 343 Rotatoria, 91 Cladocera, 53 Copepoda, összesen 487 taxon jelenlétét állapították meg az egyes országok kutatói, melyek között a planktonikus életmódúak mellett a tychoplanktonikus fajokat (phytofil, benthofil, bevonatlakó) egyaránt felsorolják. A minőségi vizsgálatok eredményei között megtalálhatók az egyes folyószakaszok domináns fajai, továbbá az arra jellemző összetételű Zooplankton állomány. Naidenov leírja a folyóvízi plankton (potamoplankton, rheoplankton) kialakulásának a feltételeit, mely szerint azok állományai csak a nagy vízhozamú folyókban fejlödnek ki a felső szakaszok kivételével. A folyóvízi plankton állományok kialakulásához a következő feltételek szükségesek: elegendő vízhozam (közepes vízhozam esetén min. 200-300 mVs) és vízmélység, meghatározott áramlási sebesség (0,4 m/s), turbulencia, lebegőanyag tartalom, elegendő hosszúságú folyószakasz, továbbá a főággal közvetlen összeköttetésben levő állóvizek. Amennyiben a folyóvölgy lejtése nagy, vagy szeszélyes a vízjárása és nem megfelelő a mélysége - a Zooplankton a parttal, a folyóággyal vagy a növényzettel súrlódva megsemmisül. A lebegőanyag a súrlódás miatt az erős héjjal nem rendelkező planktont károsítja, továbbá eltömi az állatok szűrőkészülékét. Az áramlás által nagyobb törmelékszemcséket szállító folyóban többnyire a finomszűrő, ülepítő és ragadozó táplálkozásmódú Rotatoria fajok, továbbá a Copepodák naupliusz és kopepodit lárvái maradnak meg. A Zooplankton állományok akkor tudnak kifejlődni egy folyóban, ha annak hossza legalább 500-700 km, ugyanis egy faj elszaporodásához bizonyos időre van szükség. Minél rövidebb egy-egy faj két generációja között a kifejlődésük időtartama, annál nagyobb lesz a populáció mérete és annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy képes átvészelni a lotikus feltételeket. A Rotatoriák generáció ideje 3-7 nap, melyet