Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

4. füzet - Kozák Miklós: Vízfolyások szabályozásáról a tények alapján és a jövő szemszögéből

594 Kozák Miklós lehullott csapadéknak csak pár %-a folyik le (a Sárga-folyón ez csak 6%, a Murray folyón pedig csak 1,5-3%) Napjainkban a több ágrendszerű, vagy a már egykor mederátvágásokkal szabályozott folyók estében (pl. a Duna szigetközi, vagy a Tisza egyes szakaszán) a természetvédelmi feltételek flórájának és faunájának javítása érdekében felvetődött a folyó egykori elfajult kanyarjai visszaállításának gondolata is. Ez lényegében a folyó eredeti, túlfejlett kanyarjainak visszaállítását és a folyó hosszának növelését, az esés csökkentését eredményezné, és így kisvizek nagyobb vízmélységgel és kisebb sebességgel folynának le. Ez az elgondolás azonban nem vesz figyelembe számos, a biodiverzitásnál gyakran lényegesebb körülményt. Elfelejtkezik arról, hogy a kanyargósság rontja a meder amúgy is egyre romló vízszállító-képességét, ami az árvízveszély további növelésére vezet. Az időtálló döntéshozatal alapvető követelménye ui. mindig a többszempontú, prognosztikus szemlélet, melynek a folyók vissza-kanyargósitása nem felel meg, mert a görbültebb kanyarok elfajulása felgyorsul, mivel torzulásuk sebessége a görbületükkel arányos. Emellett a zajló jég azokban könnyebben okozhat jégtorlaszokat, melynek kárai beláthatatlanok. Folyók tartós mederállandósága mindig elsőrendű követelmény. A felszíni lefolyások trendjellegű csökkenése miatt, csökken a folyók hordalékszállító képessége, ezért növekszik a meder elfajulása is. A mellékágakra szakadt folyók mederállékonyságának megoldására, a mellékágak lezárása, és vízhozamuknak az egységes főmederbe terelése az egyetlen megoldás. Ezt nemcsak világtapasztalatok igazolják, de a mederképző vízhozamok trendjellegű csökkenése is. A holt ágak egyrészének életben tartása és hasznosítása természetvédelmi okokból fontos lehet, de ezt is csak sokszempontú mérlegeléssel (kár—haszon vizsgálat) ajánlatos elemezni és megvalósítani. Tározók feliszapolódása, észszerűbb üzemrenddel jelentősen mérsékelhető. Folyók átfolyásos tározóiban lerakódott hordalék zöme árvizek idején kiöblítésre kerülhet (Tiszalök, Körösök, Sárga-folyó). Folyami vízerőmüvek ésszerű és szabályozott üzemrendje is nagyon fontos, mind a partok stabilitása, mind a vízminőség szempontjából. Sokan nem tudják, hogy a hrusovi és a kiskörei tározó vízminőségét az erőmű csúcsüzeme jelentősen javítaná, míg az alapüzem csak ronthatja azt (hidraulikai rövidzárlat miatt). Ezt az alapvető környezetlátási szempontot sokan nem ismerik és a tározó vízminősége szempontjából kizárólag a lehető legrosszabb, az alapüzem rendet szorgalmazzák A csúcsüzemnek is vannak kedvezőtlen hatásai, de ezt is csak komplexen lehet vizsgálni. Ám a hrusovi és a kiskörei tározó vízminősége szempontjából a csúcsüzem feltétlenül előnyösebb lenne, aminek vannak persze egyéb, nemkívánatos hatásai is. A vízfolyások eddigi tapasztalataiból és jövőjük sorsáról egyértelműen a következő végső tanulságokat összegezhetjük. Földünk lakossága drámaian növekedik, míg eltartó-képessége véges és egyre kedvezőtlenebb. Az emberiség sokirányú igényeinek kielégítésében a vízfolyások szerepe is egyre sorsdöntőbb. A vízfolyások alakulását, a rájuk ható környezeti folyamatok, és a fizikai törvények határozzák meg, melyek sohasem engedelmeskednek a szakszerűtlen törekvéseknek. A vízfolyások (lefolyás-) szabályozásának célja: a fenntartható fejlődés, és a környezet védelem hosszú távú biztosítása, melyet a terület gazdagság és/vagy a társadalom hosszú távú igényei határoznak meg. Ha egy folyó árvizeinek levonulása sem lakott területeket, sem egyéb gazdasági érdekeket nem sért (területbőség), és a folyó szabályozását egyéb (hajózás,