Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

1. füzet - Rátky István-Kovács Sándor-Váriné Szöllősi Irén: A Vezsenynél tervezett hullámtéri csatorna hidraulikai hatásának elemzése

Ràtky I.-Kovács S—Fariné Szöllösi I. Egyetlen árapasztó csatornával szélső esetben 0,08-0,11 m vízszintcsökkentő hatást lehet elérni. Az árapasztó „csatorna" célszerű mérete: ~400-500 m széles. A vízszinteket legnagyobb mértékben a nyárigátakkal leválasztott hullámtér (annak benöttsége, érdessége) és a főmeder közötti vízforgalom befolyásolja. Árapasztó csatornák nélkül a hullámtéren, valamint a hullámtér és a főmeder között ,kiváló' vízforgalmat biztosítva hasonló nagyságú vízszintcsökkentést lehet elérni. A nyárigátakkal leválasztott főmeder és a hullámtér közötti: ,rossz', mérsékelt'... ,kiváló' vízforgalmat csak egymáshoz viszonyítva tudjuk értelmezni. De azt fontos megjegyezni, hogy a ,vízforgalom' alatt a víz hullámtérre való bebukását, a hullámtéren való áramlását és a főmederbe való visszajutási lehetőségét is értjük és minősítjük. A változó nyárigát magasságok fölött nagy átbukási magassággal, buijánzó növényzet által fékezett, erős alvízi visszahatás melletti átfolyás (átbukás) hidraulikai jelenségét ma még megfelelő pontossággal nem tudjuk modellezni. Jelenleg, konkrétan erre irányuló természetbeni mérések nem álltak rendelkezésünkre. Tényleges, nem prizmatikus medernél elképzelhető, hogy a rendelkezésre álló hullámtéri vízhozam mérésekkel, lokálisan a bearányosítás elvégezhető. Az árapasztó „csatorna" és a hullámtér közötti vízforgalom hatása a vízszintekre kicsi. Az árapasztó „csatorna" vízforgalmát növelni, a felső végén nagyobb vízhozam bevezetését csak az esés növelésével lehetne elérni, ami viszont mérsékelné az eredetileg célul tűzött a vízszintcsökkentés mértékét. A főmederből folyamatosan, egyenletesen minél több vízelvonás (majd folyamatos visszavezetés) a legkedvezőbb a vízszintcsökkentés szempontjából. Tehát nem elégséges csak a „csatorna" ki-be vezetését jó karban tartani, lényeges hosszú szakaszon biztosítani a jó („mérsékelt") vízforgalmat a nyárigátak fölött, a főmeder és a hullámtér között. Egy -10—5 fkm hosszú folyószakaszon szélső esetben elképzelhető, hogy a jelenlegi magas nyárigátak és „rossz" vízforgalom mellett kialakuló szintek több mint 0,10 m-rel magasabban tetőznek, mint az alacsony, „engedélyes" koronaszintek és a — múltra feltételezett — „kiváló" hullámtéri vízemésztés, vízvezetés mellett kialakuló tetőző vízszintek. A különböző beavatkozásokkal 0,03-0,10 m közötti vízszintváltozást lehet elérni. Ennek hatását, értékét a beavatkozások nélkül kialakuló esésekhez viszonyítva lehet megítélni. Varsányi-martfűi árvízi mércék között 2000. áprilisában a tetőzések idején 0,004 m/km-es relatív esést mértek. így a 0,03 m —> 7,5 fkmen, a 0,10 m —> 25 fkm-en előálló természetes, abszolút esésnek (vízszint nyereségnek) felel meg. Természetesen 25 fkm hosszon az esés - miután a meder nem prizmatikus — nem állandó és nem ilyen kicsi. Ennek tükrében nem kevés