Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

4. füzet - Kocsis Árpád: Vízgazdálkodási munkálatok a Tisza kárpátaljai vízgyűjtőjén (1932-48)

Vízgazdálkodási munkálatok a Tisza kárpátaljai vizgyütöjén (1932—48) 559 A társulatok közül csak a Batár menti és a Bereg megyei Vízszabályozó és Armentesítö Társulatot érintette a határmódosítás. Megindultak a területmegosztás miatt szükségessé vált tárgyalások. A szakemberek igyekeztek az új közigazgatásnál elérni, hogy a vízügyi egység megtartása érdekében a szétbontott társulatok között az együttműködés biztosítva legyen. A politika ezt a törekvést nem utasította el. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a Bereg megyei Vtzszabályozó és Armentesitő Társulatnak Beregszászon maradt főmérnöke, Benda Kálmán 1933-ig ellátta másodállásban a magyar terület főmérnöki teendőit is. A Batár menti Társulat helyzetét jól jellemezte, hogy ép csak megalakult, a trianoni határ miatt azonnal három részre szakadt. Romániához került 35,3%-a, Csehszlovákiához 10,18%-a és csak 54,52% maradt Magyarországon. Csehszlovákiában a Társulat működési területét kibővítették a Batár felső mellékágaival és Tisza-Batár Társulatként szervezték újjá, azzal a céllal, hogy a már megépült árapasztót csak a Batár árvize levezetésére veszik igénybe. A megváltozott helyzet rendezésére a három állam megbízottjai az eredeti társulat felszámolása érdekében ültek össze Szatmárnémetiben 1923. szeptember 13-án, ahol a vízrendszer egységes szabályozása érdekében hármas műszaki bizottságot hoztak létre. A Bizottság határozatot hozott, hogy a teendőket egyeztessék és hogy 1924. júniusig készítsék el a műszaki terveket. A hármas bizottság végül is 1926. április 10-én ült legközelebb össze Szatmáron, ahol az új helyzet ismeretében a magyar fél bejelentette, hogy a Túrt magyar területen önállóan szabályozzák. Kérte a Batár szabályozásának és töltésezésének mielőbbi megindítását. A csehszlovák megbízott vállalta a Batár szabályozás három éven belüli megindítását. A második ülésen 1929. június 19-én a magyar fél beszámolt, hogy Sonkádtól a Ha láborral szembeni Tisza-partig kétoldali töltésezéssel árapasztót terveznek és az Öreg-Túrnál is kiépítik a kétoldali töltést (3. ábra) a trianoni határig (

Schick 1932). Román területen a Túr bal parti töltés építését vállalták a Cser-patakig. Csehszlovák területen a Túr magyarországi jobb parti töltés építését folytatják a román határig. A Batár Társulat kiépíti, véglegesíti a Gyula-Péterfalva nyomvonalon megépített árapasztót, a műtárgyakat, a bal parti (alsó) töltését követve a Tisza bal parti töltésébe. Érdemes megjegyezni, hogy Becker (1939) beszámolójában mindig Péterfalva szerepel, pedig a valóságban ez a bekötés 1—1,5 km-rel feljebb Tivadarfalvánál a Bonnya dűlőben van. A töltésépítési tervek a magyar felet is megnyugtatták és elállt attól a tervtől, hogy a határ mentén Palád és Kishódos között lokalizáló gátat építsen és a PaUul-patakot átvezesse a Túrba. Helyette kiépíti a Palád-patak Tiszába való bevezetését a kóródi zsilipen keresztül (J. ábra). Magyar kívánságra a román megbízott vállalta, hogy Görbeszeg és a Szamos jobb parti töltés felső vége között felfogó csatornát épít egy esetleges Szamos töltésszakadás lokalizálására. A bizottsági munkák irányításával a három országba került - vízügyi szempontból nagyon kényes, sokféleképpen rendezhető, fejleszthető — terület vízrendezése, — úgy látszott - megnyugtatóan alakult. Sajnos 1933-ban a Tiszán két rendkívüli nyári