Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

1. füzet - Rátky István-Kovács Sándor-Váriné Szöllősi Irén: A Vezsenynél tervezett hullámtéri csatorna hidraulikai hatásának elemzése

52 Rátky I.—Kovács S—Váriné Szöllősi I. — valószínűtlen, hogy fenntartással biztosítani lehet hosszú szakaszon a nyárigátak fölött a ,kiváló' vízforgalmat, viszont elképzelhető, hogy a rövidebb szakaszon futó árapasztó csatornákat és a hullámteret fent lehet tartani ,mérsékelt' vízvezetö-képességüre. így árapasztó csatornával el lehet érni ugyanazt a kedvező hatást, mint,kiváló' vízvezetésnél. 3.3. Az árapasztó „csatorna" és a hullámtér közötti vízforgalom Amikor minősítettük a nyárigátak és a hullámtér közötti vízforgalmat, ugyanolyan minősítésű vízforgalmat biztosítottunk az árapasztó „csatorna" és a hullámtér között is. Vizsgáltuk javíthatnánk-e tovább a csatornák kedvező hatásán, ha kiváló vízforgalmat biztosítunk az árapasztó „csatorna" és a hullámtér között. Igen jó vízforgalmat biztosítva az árapasztó „csatorna" és a hullámtér között a többlet vízszintcsökkenés kevés, csak -0,005 m. A meglepő eredmény oka elsősorban a rövid „csatorna"hossz (2000 m) miatt lehet. De valószínű, hogy numerikus okok is vannak: a rövid szakasz és a viszonylag nagy diszk retizálási hosszméret (&X = 500 m) miatt csak két számítási szakaszon folyhat ki víz, hiszen közel ugyanekkora szakaszon vissza is kell folynia. 3.4. Árapasztó „csatorna " nélküli árapasztás lehetőségei A képzeletbeli „csatorna " ki- és bevezetési helyén (de csak ott kb. 500 m-en) a nyárigátak elbontásának hatása: — Rövid szakaszon a víz ki- és bevezetés megkönnyítése (nem árapasztó csatornába, hanem csak a hullámtérre) alig csökkenti a vízszinteket (AH = 0,01-0,025 m). A nyárigát fölött a rosszabb vízszállító-képesség és a magasabb nyárigát esetén nagyobb a vízszintcsökkentő hatása a nyárigátak lokális bontásának, de még ekkor is csak maximum 0,025 m. - Nem az árapasztó csatornába legfelül befolyó vízhozamnak (a csatornán keresztül folyó vízhozam nagyságának) van a legnagyobb hatása a vízszintekre, hanem a főmeder és a hullámtér közötti oldalról történő folyamatos vízelvonás, a nyári gátak fölött kibukó (majd visszafolyó) vízmennyiség a döntő. Ez a változat amúgy sem reális alternatívája a vízszintcsökkentésnek, hiszen minden hullámtéri szintet meghaladó árhullám ezen az árapasztó nyíláson keresztül elöntené a teljes hullámteret, így semmi védelmet nem jelentenének a megmaradó nyárigátak (maximum csak kissé késleltetnék az elöntést a terület bizonyos részein). - Ez a negatív eredmény azt erősíti, hogy az a kedvező, ha a hullámtér egy szakaszán elősegítjük a víz könnyebb mozgását (pl. nagyobb simaság biztosi-