Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Viziigyi Közlemények. LXXXIV. évfolyam 2002. évi 3. füzet KÖNYVISMERTETÉS DR. SZESZTAY KÁROLY: önszerveződés a víz és az élet bolygóján (Gondolatok és vázlatok az ember és a bolygó válságáról) Kiadja a Pro Aqua Alapítvány. Megjelent Budapesten 2002-ben. B/5 fonnátum. 378 oldal. 88 ábra. 12 táblázat. Részletesebb felvilágosítás kapható a Vízügyi Múzeum. Levéltár és Könyvgyűjtemény (VMLK) címen: 1054 Budapest, Alkotmány u. 27. Telefon: 374-0548, fax: 374-0549. A tartalmában, mondanivalójában is egyedi kötet témája a világmindenség kialakulása, a Földé s rajta az élővilág, azon belül pedig az emberiség élete, kihangsúlyozva és kiemelve annak a természeti környezethez kapcsolódó viszonyát. Elmélyülten tárgyalja korunk alapvető természeti-környezeti-társadalmi problémáit. A kötet nem csak témáját tekintve ritkaság, hanem felépítésében és tartalmi gazdagságában is az. Ezen az olvasók közül azok is elámulnak, akik Szesztay Károlynak a hazai vízimérnöki tudományok müvelésében eltöltött élete kiemelkedő jellegét és élenjáró szerepét jól ismerik és őszintén tisztelik. Az I. részben, „ Világképünk gyökerei " címmel a Szerző bemutatja a létezés teljes valóságára vonatkozó ismereteket és hiedelmeket. Rámutat, hogy a Világmindenség 15 milliárd évesre becsült keretében az ember csupán 4—5 millió éve jelent meg, miközben a környezeti élővilág (talajok, növények, állatok) kora 500 millió évesre tehető. Kifejti, hogy megjelenésük óta a növény- és állatvilág befolyásolja és saját életfeltételeihez alakítja a földi környezet-talaj, éghajlat és vízháztartás — életterét. Az ember objektív világát ismertető fejezetben a Szerző felvázolja a Világegyetem mulandó sorsát és megismertet az anyagi lét korunkra feltárt rejtélyeivel. Bemutatja a kvantumfizika tudománykörét, annak a világkép körvonalainak alakításában játszón kiemelkedően fontos szerepét. A 3. fejezet az egész műnek az emberi tudat fejlődésével és alakulásával foglalkozó, személyiségünk belső és külső tényezőktől való irányítottságát elmélyülten bemutató kiemelkedő része, aminek gondolati megalapozottságára a Szerző számos további következtetése támaszkodik. Ezek közül e helyen csupán a tudat és az életút irányításának összefüggését bemutató fejezetrészre utalunk, ami jól példázza, hogy a tudat alakítása, a nevelés mennyire meghatározó jelentőségű tényező az emberiség minden egyes, tagjának életére. AII. részben, „ Utunk a mába " címmel lényegében az emberiségnek a világ kezdetétől korunkig vezető útja „főbb irányvonalait és fordulópontjait" összegzi és jellemzi a Szerző. Ennek az első fejezete a külső és a belső világ önszervező egységeivel foglalkozik. Kiemeli, hogy az emberek többsége a sikeres társadalmi beilleszkedést tekinti életvitele céljának. Környezetünkről alkotott világképünk egyéni, közösségi és társadalmi szempontok szerint tagolódik és befolyásolja cselekvéseinket és magatartásunkat. Az ebből eredő személyes elhivatottság érzése kihat — egyebek közt - a kultu-